Még három (prae-posztmodern) szonett

1. Megesett esemény csacska kis lény ártatlan megesett lány kiterítve hever az esemény borzadva s ámuldozva esetén hogy ő is merő eset lehetett – lám lehet hogy a semleges eset: én s már semmi más nem lesz csak mindig: aztán soha többé előbb – minél? csak: annál s nem rémálom régi rémálma: tény Nincs: – ha… ha nem… ha máskor… ha nem ott… hiába tűnnek el tanúk nyomok istenek fölött mohák szőve szálat melyen már véglegesen ott a bog megy összeszedi a széthányt ruhákat nyitná az ajtót sehol sincs kijárat   2. Hol lehetnek hol lehetnek ők akik szerettek szerteszét gazdanélküli nyáj földbe vagy más földre menekedtek rajtuk van rólam egy kósza szál s ők tudják-e hol van Kékszakáll aki őket örökre-szerette körötte gubancos pókfonál partvissal a plafonról leszedve e nekik-szőtt hiú férfi-mértan mit nyirokból és sorsból sodort mind ami lett volna s ami volt vér virág fegyvertár kincseskamra mint ők az ő celláiba – ő van az ő emlékükbe befalazva   3. Csak út végül mindenki önmagát találja fél az úttól és mégis útra kél vagy nem kél útra mert utazni fél mindegy akárhogy nincs más semmi hátra csak ez az előre az út csodája s rémülete ez a két-egy „nem ér a nevem én nem ezt és nem ezért akartam itt játszani” mondaná – ha nem érezné hogy elfogyott a szó a tükörben mit rávillant Szimorg* látja az út vége is maga volt a fény árnyat az árny fényt vet az útra többé nincs úticél se utazó csak út van még csak út utaknak útja