A Múzsa csókjai – mint Isten útjai – kiszámíthatatlanok

P. J.-nek A költő – mondják – akkor ír verset ha a Múzsa homlokon   csókolja vagy akkor – mondom én – ha azt várja hogy a Múzsa hom-   lokon fogja csókolni vagy akkor ha semmi reménye sincs arra hogy a Múzsa hom-   lokon (vagy akárhol) megcsókolja illetve akkor ha azt reméli hogy éppen e verse fogja a   Múzsát rábírni arra hogy (valahol) mégis megcsókolja vagyis azt lehet mondani hogy a múzsacsók és a költemény   reciprok értékek felcserélhetők és kölcsönösek egymással s bár ennek a köl-   csönösségnek mértéke mennyisége és minősége módfelett   változó a műveletek éppoly véges/végtelen téridejében   megy végbe mint a világegyetem minden eseménye csak világegyetem kell hozzá és téridő és – talán-talán –   Isten a Múzsa csókja?   vagy múlt idejű (a költeményhez képest)   vagy jövő idejű (           ”           ”           )   vagy semmilyen valós idő nem rendelhető hozzá vagy ok vagy okozat vagy az okozat okozata   vagy két egymás számára megközelíthetetlen rendszer mindez lényegtelen a lényeg csak az hogy Múzsa – legyen