Egy korai Goya
| „Siket-Lak” fekete drapériái |
| közül már másként látom egy kicsit |
| fehérnél világosabb színeit |
| a vázlatoknak, miket a „Királyi |
|
| Szőnyegszövő Műhely”-nek szállitott. |
| Ezek a szinte színelőtti színek, |
| e majd fenséges falakra feszített, |
| „népünk” derűjét ontó kárpitok: |
|
| piknik, szüret, girland, bujócska – mind báb. |
| Igazságnál kegyetlenebb hazugság, |
| színből szín, testből hiányzik a test, |
|
| az ég se látszik égnek, zöld se zöldnek. |
| Csak: ahogy két társa viszi a görbedt, |
| állványáról lezuhant kőmivest… |
|
| Colossust, Asmodeust, Atropost. |
|
| Csak játszani kellett a kárpitost. |
|
|
San Lorenzo de El Escorial, Eurofórum,
Hotel „Felipe Segundo” – Madrid. 1992. augusztus
|
|
|