El Escorial
San Lorenzo napján – Monet után
| finom acélkék szemcsékre porlasztja szét |
| hogy fényfoltokból újra összerakja |
| ezt az óriási szürke salakhányót
|
| a ferdén belevágódó reggeli nap |
| Sierrák és Inkvizíciók kopár sziklahatalmát |
| mely a magasba törve is alacsony |
| mint a fenséges hálószobák mennyezete |
| most a semmiben lebegnek az egyenesen |
| a Nagyoltárra nyíló parányi alkov-erődök |
| a balusztrádok és timpanonok mögött |
| s alattuk az örök álmukat alvók szuperbarokk fachjai |
| „ott a sírba lent”, ahogy majd az egyik Don Felipe dalolja |
| a sok Felipe Carlos Alfonso Juan Infante és Infanta közül |
| mintha nem is égne legalul az örökizzó rács |
| amivel a szentet a kemencébe lapátolták vala |
| kicsinyített másai ünnepi vörös neonfényben |
| ott imbolyogtak tegnap éjszaka a falu utcái fölött |
|
| most már nincs irgalom a kupolákba növő |
| kupoláknak a tornyokba kapaszkodó tornyoknak |
| a merőleges sugarak kegyetlenek és kegyeletlenek |
| e jézustalan Egy-Ház királyi luxusbörtöneihez |
| a mártírium alaprajzára emelt szentségtörő |
| fényűzés építészete nem megfagyott zene |
| csak a megégetett szent hamvaiból magasba |
| gomolygó füstoszlopok kővé vált szürkesége |
|
| a szürkületben még szürkébb a kő |
| a szürkeség hatványaira nő |
| a Salakhányó most valóban ő |
| salakfalak fölött salaktető |
|
| az Arany Századnak nincs aranya |
| napjának évi ezermillió karátja |
| nem elég hogy egy pont aranyra váltsa |
| ami sosem volt más csak escoria
|
|
|
| a víztől s vértől egyaránt |
| kiszáradt hírneves folyók |
| Henares Manzanares Jarama |
|
| a két páncélos lovag egymás halványodó |
| tükrében nézi magát az égbolt zöld gyepén |
| mindennapos konok bajvívására készen |
| tornyok kupolák ívek kriptaboltok |
| lassan sötétbe roskadó romjain |
|
| minthogyha mégis lenne győzelem |
| éjfél körül a katedrális ormán már egymagában |
| áll a rémülettől kifehéredett szemű telihold |
| s ebben az ünnepi-kísérteties felső kivilágításban |
| egyszerre önnevét legyőzve megint feltámad a salak
|
| s inkább az izzó láva jelentésére hajlik |
| a szent mártíriumának tüzeiben hamvadozva |
| parázsló alaprajzának máglyája fölött |
|
|
„El tiempo intrasferabile”
Változatok egy spanyol verssorra
Kisebbfajta kérdés
| miért nem tudom levenni róla a szemem? |
|
a látás éppoly termékeny és éppoly tékozló |
| mint a természet maga amit látványává szül |
|
ugyanolyan gyilkos burjánzással pazarolja |
| magát amiből több halál születik mint élet |
| több életelőtti halál mint halálelőtti élet |
| miért nem tudom levenni róla a szemem? |
|
minden szempár ágai közt naponta annyi |
| látvány sarjad mint falevél az erdőn magvak |
| a földeken sperma a hímek húmuszában |
| miért nem tudom róla levenni a szemem? |
|
mikor még az emlékezetem se tudja majd |
| kiválasztani a pillantások nyüzsgő milliói |
|
mikor semmi tervem célom szándékom még csak |
| ábrándom sincs azzal kapcsolatban aki ő |
| és nem is őt nézem és nem is én nézek |
|
hát ki az aki nem tudja levenni róla a szemét? |
| bízvást lehetne bölcsebb és sorsabb kérdéseket |
| de a kérdések is éppoly pocsékbamenő burján- |
| zással és éppoly számontarthatatlanul teremnek |
| és szóratnak szét bennünk mint a magvak a levelek |
| spermák földek és húsok között |
| ki az aki nem tudja levenni róla a szemét? |
| ki az aki nem tudja mit kérdez és miért? |
|
Banal banalísimo
A „Manila” teraszán ülök (Gran Vía, Madrid). Az előbb nem adtam a koldusnak. Soy extranjeros. És ha mindegyiknek adnék?… Különben is csak egy 500 pesetás van a zsebemben. Nézem, ahogy botorkál mankójával az asztalok között. Eddig még senki sem adott neki. Nemhogy egy 25 pesetásat. Még egy tekintetet sem. Kávé, naranjada, cola, helado, gin-fizz, cuba libre – minden érdekesebb. Abba bámulnak, mikor látják, hogy közeledik. Csak én nézem. Az arcát, de már nem látom, milyen. Már mögötte vagyok. A magam arcát se látom. Annak is mögötte vagyok. De a bőrömön érzem, ahogy olyan lesz, mint az övé. „Fiatal koldus, mankóval.” Érzem, hogy torzul az arcom, ahogy belülről átformálja magát. Nem szégyellem magam. Csak nem tudom, miért ülök a „Manila” teraszán, Madridban, a Gran Vía és a Calle de los Preciados kereszteződésében. De azért nem is becsülöm nagyra méltóságomat a Nagyméltóságok utcasarkán. Kik lehettek azok? és kik ma? Különben is: csak a föld függőkertjének egyik teraszán ülök – mint mindig. Ezen a gyönyörűséges terepen, ahol siketen úgy vonít az élet, mint a Quinta del Sordo süllyedő kutyája. |
Úgy nézd őket
| Vagy kétidejűek mint a csillagok. |
| Amit észlelsz belőlük már nem létezik. |
| De ők csak léteznek tovább |
| az idők partjait cserélve. |
|
Saragossai lány
| Egyszerre felé fordultak a vének |
| Volt ugyan köztük néhány ifju is |
| De itt zsuzsánnai vonatkozásban |
| Ifjú és öreg mind egyszerre „vén” lett |
|
| Mindegyikbe beköltözött a vétek |
| Mikor belépett a zsúfolt terembe |
| Fekete szoknyájában is ruhátlan |
| Mint aki fürdőjéből épp kilépett |
|
| Mikrofonok árnyékában lapulva |
| Lesték tudós lírai doktorok |
| Ahogy gyanútlan (?) átsuhant a termen |
|
| A férfiszem összetett mint a légyé |
| Így vált bennük ezernyi fénytöréssé |
| A saragossai lány Neve Carmen. |
|
|
Carmen Macarronea
estás aquí el sueño of all men |
eres la poesía en sus oraciones obscenas de la tarde |
you were mi amor infeliz cette semaine |
(ya que uno siempre necesita del amor infeliz también) |
we all have a hungry heart |
mondja mellettem a bárnál kissé elázva egy ifjú Irish Bard |
tú la reina de tous ces petits rois |
tú rimas a la muy hermosa palabra húngara: |
|
Egy korai Goya
| „Siket-Lak” fekete drapériái |
| közül már másként látom egy kicsit |
| fehérnél világosabb színeit |
| a vázlatoknak, miket a „Királyi |
|
| Szőnyegszövő Műhely”-nek szállitott. |
| Ezek a szinte színelőtti színek, |
| e majd fenséges falakra feszített, |
| „népünk” derűjét ontó kárpitok: |
|
| piknik, szüret, girland, bujócska – mind báb. |
| Igazságnál kegyetlenebb hazugság, |
| színből szín, testből hiányzik a test, |
|
| az ég se látszik égnek, zöld se zöldnek. |
| Csak: ahogy két társa viszi a görbedt, |
| állványáról lezuhant kőmivest… |
|
| Colossust, Asmodeust, Atropost. |
|
| Csak játszani kellett a kárpitost. |
|
|
San Lorenzo de El Escorial, Eurofórum,
Hotel „Felipe Segundo” – Madrid. 1992. augusztus
|
|
|