Zeitgedicht II.
|
| Vö. Garay János, Babits, József, |
| Weöres, Zelk, Jékely, Orbán stb. |
|
| (Zeitgedichthez dátum dukál) |
| vagy mondjuk a „Riói csúcs” |
|
| de balladám nézd mi az ott |
| száz jó vadász Szigetre tart |
| állnak ahol szakad a part |
|
| fekhetnek fákon fák alatt |
|
| de ki mondja meg hogy kik és |
| mily határt sért vadász vitéz |
|
| bizony nem csak országhatárt |
| s a Parancsot sértette meg |
| lesz a látvány mit generált |
|
| tanácsnok szól miniszter int |
| elcsitul minden mint a pinty |
| vagy mint a meglőtt kormorán |
|
| nem ebből nem lesz hitvita |
| egyetért Újszöv. és Korán |
|
| hisz együtt élünk szüntelen |
|
| koromként hull a kormorán |
|
| minden tisztázva mocskosul |
| mindegy ki vitéz ki vadász |
|
| holt szemgödör halott sirály |
| zuhan ezernyolcszáz madár |
| hazatér száz vadász vitéz |
|
| zuhan ezernyolcszáz madár |
| terror s terror közt nincs határ |
|
| égre lobogjon? – földre sem |
| a két nagy költő-mostoha- |
| testvér édestestvér-szava |
|
| a Föld alatt a part szakad |
| Szigeten nincs szigetlakó |
| ne kérdezd hogy mivégre vagy |
| a lét csak léttel osztható |
|
| bár tudnánk madárul dalolni |
| szárnyakat ránk múzsa repíts |
| most kéne hymni odi psalmi |
|
| hazájukért haltak szegények |
| s hogy mért éltek – éltek csak éltek |
| mint te meg ő mind aki Lett |
|
| ha senki más hát én te mi |
|
|
Kis szigligeti hőseposz
|
A Magyar Művészeti Alapítvány Kuratóriumának
és a Ház belső kollektívájának ajánlva
| Nem kusza árnyak támolygása a fűben a fák közt |
| gyökereznek itt a talajban mint a vedlő óriásősgyík platánok |
|
amiket utolsó ép nyarán kicsinyít vízfesték-lapokká a |
| vézna kamasz öreg szobrász ez az igazi Benjámin-Benóni |
|
Bénike az áldott fiú aki majd bénult jobb keze minden |
| tudományát a baljába emeli mint egy félkarú akrobata |
|
aztán hajón szeljük át a reményteli-baljós koraőszt a |
|
(Evoé, Élet (megint) be gyönyörű Ősz jött!) |
|
a lemenő napban villogva vijjogó sirályok uszályában |
| mint egy közelgő láthatatlan tragédia kórusától kísérve |
|
István életének hány egyperce villan fel itt mint a déli |
| verő szikrái habról habra amiket ki nem olthat a víz |
|
itt hömpölygeti a tó kék-zöld metrumaiba Gabi a borszí- |
|
itt siratja a mille e tre snájdig apostola Don Emici a |
| halálban végre megtalált egyetlen szerelmét |
|
itt buktatja asszír arcélét az írótábla fölé Pista mint egy |
| íródeák hogy ezernyi oldalakba olvasszon Azelőttöt és Az- |
| utánt az „ahogy lehetett” kompromisszumok fölé magaso- |
|
itt tölti eretnek mézesheteit Apokrif Szent János a szőke |
| germán istennővel a fekete hattyú hátán lebegve |
|
itt Ágnes már halállal-eljegyzettségének himlőhelyes |
| magányát egyedül maradva utolsó verssoraival |
|
itt trónol még Milán király is a Nagyszoba külön teraszán |
| fogadva hódolói kis csapatát a szieszta és a vacsora közti |
| kurta kihallgatásokon életének talán egyetlen enyhült pil- |
| lanatában amikor végre az a fejedelem lehetett aki volt |
|
itt csatolja csonka testére mint egy protézist a rozoga ladikot |
| Lacika a Nagy hófehér haján hófehér vászonsipkával |
|
atléta mellén csíkos matróztrikóval azon csorog lefelé |
| szerény büszkeséggel mint egy hosszújáratú kapitány a |
| folyam deltáján végre igazi elemébe az óceánba aztán kis- |
| késsel „muzsikát” farag nádból a gyerekeknek mert kicsi- |
| ben rejlik a nagyság s a nagyságban a kicsi is nagy |
|
itt vannak persze a balatonivihar szerelmek válások szakí- |
| tások a kimeríthetetlen szóbeszédtárgyak kis és nagy duhaj- |
| kodások néha az éjszaka betört szobaajtóig fajuló botrányok |
| szelíd és kegyetlen csínyek ártatlan és megbocsáthatatlan |
| tréfák meg a békítő szalonnasütések és a hirtelen szívhalálok |
| éjszakai folyosói csődületei satöbbi vagyis az élet |
|
az alkotások tükrének e szakadozott foncsora – mégis |
|
itt törtek össze rabigát négy rácsos évtized veszélyeztetett |
| halhatatlanjai nagy iromba rőtvadak és kékvillanású impalák |
| kihaló bölények és maszületett bolondos pandafiak |
|
ebben a rezervátumban amelyet védeni kell mint az |
| egyetlen kincset ami nincs |
|
|
a Parthenont is csak idegen hordák dúlták fel és idegen |
| uraságok fosztogatták titokban de senki se mert nyíltan a |
|
két és fél évezrede senkinek se jutott eszébe a tőzsdei |
|
se akármilyen Nagyurak által elvágott nemzetiszí- |
| nű szalaggal Casinóvá Turistapalifogóvá vagy Topless- |
| bárrá felavatni a Pantheont |
|
|
Ezredvégi epigramma
|
Szentkuthynak
| a FÖLDnek nevezett szabálytalan gömb alakú test nélküli |
|
kozmikus óriásfej ötmilliárd villogó szemében |
| ma hetvenhétféle új (new! neu! novaja! nouveaux! nova! |
|
nueva!) mosópor márkája tükröződött vissza |
| amelyek mindegyike eddig soha nem látott módon mindenből |
|
minden piszkot kimos mint a patyolat |
| ezzel szemben úgy látszik mindnyájan egyre koszosabb |
|
ingben-gatyában rójuk utunkat szerteszét |
| amiből semmi se távolítja el az egyre tovább terjedő vérfoltokat |
|
a folyamatosan ülésező konferenciákon megint |
| kijelentették hogy minden tőlük telhetőt megtesznek |
|
és egyben megint azt is hogy semmi sem telik tőlük |
| ekképpen a három egyakolból-egyalomból származó népség- |
|
katonaság parádés lovagi tornája tovább gyűrűzik |
| ötmilliárdos nézősereg zsúfolt tribünjeinek szeme láttára |
|
méltó záradékául az ezredéves hadijátékok fényes sorának |
| a hétszer megadóztatott adók valamint pót-pótadók kamatos |
|
kamataiból se tudják törleszteni az egyesülő vagy szétváló Államok |
| egymástól fölvett kölcsöneiket a kamatokkal és kamatos |
|
kamatokkal együtt sem pedig azok nélkül |
| amiből fedezni lehetne a felemelt vagy csökkenő munkabéreket |
|
a tungúziai trágyabányákat üzemeltető nyugat-keleti- |
| kelet-nyugati konzorcium bejelentette hogy |
|
addig nem fizeti ki a trágya-vájók munkabérét amíg
|
| azok nem hagyják abba a sztrájkot amit azért kezdeményeztek |
|
mert a konzorcium eddig nem fizette ki a munkabéreket |
| 32 évesen sikeresen a sínek közé löktük József Attilát |
|
a 39 éves Rimbaud gangrénás lábát térdből sikertelenül |
| amputáltuk miközben arra kényszerítettük hogy |
|
agóniájában akarata ellenére magához vegye a szent áldozatot |
| 35 éves korában tömegsírba dobták – dobtuk – a kis |
|
Wolferlt vagyis Wolfgang Amadeust |
| úgy tetszik az évezredre kijelölt előirányzatokat |
|
maradéktalanul és közmegelégedésre telsőttúlteljesítettük |
| a még hátralevő potom hét esztendőt tehát teljes lelki |
|
nyugalomban szentelhetjük a fergeteges mulatozásnak |
| zene! indulhat a divertimento |
|
Még egy nyilatkozat
| háta mögött a dalok-mártírja-szoborral |
| oda nyilatkozott hogy „ha |
| valaki megnézi két budapesti kiállítását, |
| mit kell tennie az emberért”. |
| Valóban, verset tákolni, szobrot felrakni |
| mindenkinek csak ebben a hiszemben lenne szabad. |
| De én már nem vagyok ebben a hiszemben, |
| vagy hajdan, talán, mégis. |
| Mindenesetre egyre kevésbé, ahogy egyre több |
| szíjat hasít hátamból az idő, |
| bőrömön, a bőrömre, a bőrömért. |
|
Isten-kísértés
|
|
| Mert nem hihettem, hogy mindezt megtehette velünk. |
| Ha most hinnem kell Benne, csak azért, hogy elmond- |
| jam Neki, mennyire csalódtam volna, ha hiszek. |
| Illetve, hogy nem csalódtam, mikor nem hittem. |
| Vagyis, mikor azt hittem: ha van, csak jobb lehet ennél. |
| Más szóval: a Jót hittem Róla. Azért nem hittem Benne.
|
| Nem hittem, hogy erre a Rosszra teremtett volna, ha |
| Ha most mégis hiszek ebben a Létezésben, csak azért, |
| hogy számon, kérjem ezt a Létezést. |
| (Hitetlenségem ellenére.) |
| (Hiszen létezésének bizonyára nem az én hitem a |
| Ha talán mégis létezhet ebben az istentelenségben. |
| És Teremtményeit ennyire a maga képére teremtette ez |
| Faragott képet csinált magának, ő, aki megtiltotta |
| nekünk, hogy faragott képeket csináljunk. |
| Ha van, és hogyha olyan, amilyen (amilyen lehet), |
| legalább miért nem valaki másnak a képére teremtett |
| Hogy aztán mi is, akik a magunk képére teremtettük |
| Őt, valami más képre teremthettük volna? |
| Amitől talán Ő is megváltozna. |
| Talán még meg is válthatta volna magát. |
| Ahelyett, hogy egy egész Örökkévalóságra ilyen kár- |
| Lehet, hogy még a megváltásra sem áhítozott? |
| De hát akkor miért teremtett bennünket olyanná, akik |
| folyvást a megváltásunkra várunk? |
| Ha nem várnánk folyvást a megváltásunkra – az ő |
| belénk plántált Szándéka szerint –, ami pedig sosem |
| jön el, akkor talán jobban tudnánk hinni Benne. |
| Akkor nem kellene csalódniuk Benne a Benne hívőknek. |
| Akkor talán nem lehetnének olyan elégedettek Vele a |
| Hátha nem is akarta, hogy higgyünk Benne? |
| Talán éppen az volt a Teremtő Szándéka, hogy ne |
| Ki fürkészheti ki a Teremtő kifürkészhetetlen Szándé- |
|
Quia absurdum? És miért ne hihetnők el azt, ami hihető?
|
| Akkor pedig lehet, hogy Ő van, csak egészen más, mint |
| Lehet, hogy van, és ő robbantotta belénk ezt a szaka- |
| dékot hit és hitetlenség között? |
| Elhitette velünk, hogy csak hinnünk vagy nem hinnünk |
| Ezt a sivár alternatívát. |
| Hátha lehetne más is. Se hinni, se nem hinni. |
| Ha van, talán ezt fogadná legszívesebben: |
| Hogy ne tudjuk Róla, hogy van-e.
|
|
|
|
Gondolatok a könyvtáron kívül
|
Hommage à Vörösmarty
| …hogy nem fogadták el a Messiást? |
| de hát a messiást nem is lehet |
| elfogadni. rá csak várni lehet. |
| ő a várakozás mint paradigma. |
| vagyis az időből az ami a |
| mi részünk, az örök – nem visszatérés |
| hanem várakozás. vagyis az élet |
| nyersanyaga. mely egyre nő miközben |
| mindegyre fogy. különben is az ő |
| dolguk volt s egyedül csak az övék |
| hogy elfogadják-e. mint a szerelmes |
| ha vágya teljesül. de hisz sosem |
| teljesülhet. mert vágy. lévén maga |
| a soha-be-nem-teljesülhetőség. |
| amit elfogadni sosem lehet. csak |
| beletörődni hogy ez az ami |
|
nem az ami. kinek mi köze hozzá? |
| (vagy örökké lázadni ellene.) |
| s hogy megölték? először is nem ők |
| ölték meg. aztán pedig. s ha megölték? |
| csak úgy ahogy. képletesen. melyik törzs |
| nem falja fel a legkülönbjeit? |
| hogy megszabaduljon terhüktől és/vagy |
| hogy teljesen bekebelezze őket. |
| a Deviánst e végső derivánsát |
| mindennek mi a legszörnyűbb s a legjobb |
| bennünk. egyébként közülük kerültek |
| ki az elsők kik vad Pál-fordulásban |
| befogadták a befogadhatatlant. |
| az ősgyíkok e Saulus-saurusok. |
| kik apostoli léptekkel bemérve |
| kifaragták a tilos faragott |
| képet magukból. és kettébe törték |
| újra azt az Egyet kit ők teremtü- |
| vék. szóval a történelmet le kell |
| bontani az atomi szintig. az |
| egyénig. nem is szólva az atom |
| alattiról. s az egészen elégő |
| áldozat jonhaiból fejteni |
| meg indítékait és eredőit. |
| s akkor megértjük vagy hogyha nem értjük |
| a nemértésből értjük meg miért nem. |
| aztán szétszóródtak. szerte. a ketté |
| tört Egyisten vesztes felével. így |
| éltek (mint a veszett fejsze nyele) |
| (mely azért mégse veszett el egészen) |
| történet nélkül. amely mégiscsak van. |
| csoda vagy botrány? botrány és csoda. |
| úgy ahogy lehet. ennek a Világgá |
| lett Történelemnek megannyi szebbnél |
| szebb története közt. még az a „végső” |
| megoldás sem az ő történetük lett. |
|
számon kívül maradtak akkor is |
| mikor izzó számmá lett a nevük. |
| a kiválasztottság e hajmeresztő |
| paradoxonába falazva meg- |
| szólíthatatlanul. kikről az antik
|
| s a filók és önmaguk egyaránt |
| nem tudják kicsodák. a Névadók. |
| kik földnek és egeknek nevet adtak. |
| föld barmainak. égi madaraknak. |
| napnak és éjnek. nőnek férfinak. |
| így lettek megnevezhetetlenek. |
| akár kimondhatatlan istenük. |
|
|