Életrajzi adatok

1888. július 17-én megszületik Fürst Milán Konstantin, későbbi írói nevén Füst Milán.

1896. Apja, Fürst Márton halála. Az árva kisfiú özvegyen maradt anyjával él, szűkös körülmények között. Nyaranta nevelőszülőkhöz adják, Fótra. Anyjának trafikengedélyt szerez, s a Dohány utca 63.-ba költöznek, a trafik mögötti szoba-konyhába. Itt laknak egészen 1915-ig.

1904. Tüdővérzést kap. Utókúrára Abbáziába küldik. Elkezdi a naplóírást, amelyet megszakítás nélkül folytat 1944-ig.

1908. Megismerkedik Osvát Ernővel, „halálos barátjával”. Peter Altenbergről szóló cikke a Nyugat első évfolyamában. Ez első megjelent írása.

1909. Első versei, a Gondolatok vázlata a külső és belső szemléletről, valamint Szigeti Józsefről és Gulácsy Lajosról írt cikkei a Nyugatban.

Elkezdődik rövid bohémélete, a Nyugat első nemzedékének tagjaival, amelynek fő színtere a New York kávéház. Különösen Karinthyval, Kosztolányival, Tóth Árpáddal, Nagy Zoltánnal, Somlyó Zoltánnal köt szorosabb barátságot.

1910. Az Aggok a lakodalmon című sorstragédia.

1911. Az első jelentős Füst Milánról szóló bírálat: Karinthy cikke a Nyugatban. Aladdin atyja sírjánál címen első novellája.

1912. Doktorátust szerez a budapesti egyetem jogi- és államtudományi karán. Megkezdi tanári pályafutását, óraadóként, a főváros felsőkereskedelmi iskoláiban.

1913. Az első könyv: Változtatnod nem lehet (versek, Modern Könyvtár).

1914. Megírja – egy napihír nyomán – a Boldogtalanok című drámáját, amely a következő évben megjelenik a Nyugatban. Berlinbe utazik, ahol a Boldogtalanok német bemutatójára készülnek. A bemutatót elsöpri a háború kitörése.

1916. Édesanyja meghal. Új lakásba költözik: Angyal utca 27.

1918. Az őszirózsás forradalom idején a modern irodalom képviselőiből alakult Vörösmarty Akadémia ügyészévé választják.

1919. Naplójának első nyilvánosságra hozott részletei, Egy ember élete címen, az átmenetileg újjáalakult Új Idők című folyóirat 1., 2. és 3. számában. A negyedik folytatás kefelevonata is megmaradt; az már a Tanácsköztársaság bukása miatt nem jelenhetett meg. A Tanácsköztársaság idején megszervezi a szellemi munkások legelső tanácsát, „Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetsége” címen. A lázadó című, első egyfelvonásosa.

1920. A fehérterror alatt súlyos üldöztetésben van része. Az iskolában, ahol tanított, fegyelmit indítanak ellene. Büntetéssel visszahelyezik ugyan állásába – de nyugdíjaztatását kéri. Ezután kitanulja a szűcsmesterséget. Megírja Advent című regényét, mely csak két év múlva jelenik meg. Megjelenik könyv alakban Nevetők című, 1917-ben írott első kisregénye.

1921. Az aranytál című kisregénye első díjat nyer az Athenaeum pályázatán. Az elmúlás kórusa címen bibliofil kiadásban, kis példányszámban megjelenik versei új gyűjteménye, amely az első kötet válogatott darabjai mellett hat újabb költeményt tartalmaz. Bevezetőt ír Berzsenyi Dániel válogatott verseinek bibliofil kiadásához.

1922. Megjelenik a Nyugatban, majd könyv alakban is az Advent, a fiatal Derkovits Gyula illusztrációival. Újabb naplójegyzetei jelennek meg folytatásokban a pozsonyi Tűz című lapban.

1923. Megjelenik könyv alakban a Boldogtalanok, s elő is adják az Írók Színpadán, Forgács Rózsival a főszerepben. Újból szóba kerül a darab német bemutatása is. A Nevetők megjelenik németül, a müncheni Musarion Verlagnál.

Házasságot köt volt tanítványával, Helfer Erzsébettel. Nászútra Olaszországba utaznak: Firenze, Róma, Nápoly, Szicília. Az útról írt néhány naplójegyzetét közzéteszi.

1924. Bevezetést ír Andreas Haukland Ol Jörgen című könyvének magyar fordításához. Újabb olaszországi útján Nápolyban személyesen is megismerkedik Hauklanddal; találkozásukról riportot ír a Pesti Naplóba.

1925. Ákoska és A zongora című egyfelvonásosai a Nyugatban.

1926. A Nyugatban megjelenik az Atyafiak és a nők című szatírjátéka, amelyet csak drámái legkésőbbi kiadásába vesz fel majd újra, s A Genezis új könyve című nagy prózaverse, amelyet később versei minden újabb gyűjteményéből kihagyott. Azokról, akik elhallgatnak címen cikket ír lírai vénája elapadásáról.

1927. Megírja a Catullust, amely a következő évben megjelenik a Nyugatban.

1928. Hat hónapot tölt Baden-Badenben dr. Grodeck pszichológus-orvos szanatóriumában, akinek később a lélektan területén tanítványának vallja magát.

1929. Részt vesz a PEN Club kongresszusán Bécsben. Utána feleségével együtt az Ossiacher tónál üdül.

1931. Három hét alatt megírja IV. Henrik király című tragédiáját, amelynek tervét tizenhét éves korától kezdve hordozza magában.

1932. Berlinbe utazik, ahol a Henrik ősbemutatójára készülnek. A bemutatót, hasonlóképp, mint a Boldogtalanokét 1914-ben a háború, elsöpri a nácizmus uralomra jutása.

1933. A Nyugatban megjelenik az Amine emlékezete. A nyár folyamán néhány hetet Dubrovnikban tölt, s onnan indulva, Déry Tibor társaságában utazást tesz Görögországban.

1934. Írói munkásságának 25 éves jubileuma. Szerzői estjét Kosztolányi vezeti be a Zeneakadémián. Megjelennek Válogatott versei, Összegyűjtött Munkái I. köteteként (a gyűjteménynek nem lesz folytatása). A Nyugatban vallomást közöl Naplójáról, bejelentve, hogy úgy határozott, kiadja „e nagy munkát”, mert úgy érzi, hogy „ebben teljes”, ez „leghamisítatlanabb valójának kifejezője”.

1935. Több nagy terjedelmű kiadatlan munka hever fiókjában, köztük néhány teljes regény és A néma barát című háromfelvonásos „szerelmi misztérium”, amelyeket azonban nem kíván kiadni; az utóbbinak néhány részletét később felvette Drámái összkiadásába.

Elkezdi írni A feleségem történetét.

1938. Utolsó verse, amely a Nyugatban megjelenik: A völgyben.

1940. Amine emlékezete címen megjelenik könyv alakban a címadó kisregény és a Szakadék. Miután a Szép Szó közli a dráma első felvonását, kilenc évvel megírása után napvilágot lát a IV. Henrik király is, Mayer Árpád címlaptervével.

1942. Hétévi megfeszített munka után elkészül és a könyvnapra megjelenik A feleségem története. A magyar irodalmi élet alig vesz róla tudomást.

1944. március 15. A Napló utolsó bejegyzése.

1945. Az ostrom alatt Vércse utca 4. szám alatti villáját súlyos találat éri. Egy ideig Pesten társbérletben lakik. Úgy látszik, hogy az ostrom elől gondosan biztonságba helyezett Naplója teljesen megsemmisült.

1946. A Napló egyes részei – hirdetés nyomán – előkerülnek. Új lakásba költözik: Párisi utca 6.

1947. Több mint száz előadást tart a Szabadegyetemen és más fórumokon, ő tartja a Magyar–Szovjet Társaság Tolsztoj-estjén az ünnepi beszédet. Emlékbeszédet tart Somlyó Zoltán emléktáblájának leleplezésén.

1948. Szabadegyetemi előadásaihoz emlékezetből rekonstruálja elveszett rendszeres esztétikáját. A könyv Látomás és indulat a művészetben címen megjelenik. Lukács György és Korniss Gyula bírálata alapján a budapesti egyetemen az esztétika magántanárává habilitálják. Egyelőre a képzőművészeti főiskolán ad elő.

Egy hónapot meghívásra Svájcban tölt.

Szellemek utcája címen megjelenik Válogatott verseinek új kiadása.

Véletlen találkozások címen novelláinak első gyűjteménye. A Kossuth-díj első fokozatával tüntetik ki.

1949. Szakadékok címen gyűjteményes kötetbe foglalja öt első kisregényét.

1951. Megkezdi előadásait a budapesti egyetem bölcsészeti karán. Megírja egyetlen ismeretes önéletrajzát, az egyetem felszólítására.

Shakespeare-kollégiumának mintegy melléktermékeként lefordítja a Lear királyt és megírja hozzá nagy Shakespeare-tanulmányát.

1953. Mozgásszervi betegsége hirtelen rosszabbodása miatt kórházba kerül, ettől fogva csak tolókocsival tud az utcán közlekedni, és a kézírást is újra kell tanulnia.

1955. Többéves kényszerű hallgatás után megjelennek új kisregényei, Őszi vadászat címmel. Lear király-fordításából először szemelvények a Csillagban, majd az egész is napvilágot lát könyv alakban. Önvallomás a pálya végén.

Beszédet mond Gelléri Andor Endre emléktáblájának leleplezésén.

1956. Megjelenik az Emlékezések és tanulmányok. Előszót ír Tolsztoj válogatott regényeinek és elbeszéléseinek új kiadásához.

1957. Ez mind én voltam egykor.

A sanda bohóc, Goldnágel Efráim csodálatos kalandjai.

A feleségem története harmadik kiadásával megindul munkáinak gyűjteményes kiadása a Magvetőnél.

1958. A feleségem története francia kiadása a Gallimard-nál, Gyergyai Albert előszavával.

Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve.

Kisregények 1–2. és Összes versei – a gyűjteményes kiadásban.

Konstantin úrfi fiatalsága – új elbeszélései és meséi, a Móra Kiadónál. Ugyancsak itt egy kis meséje: Zsiráfkönyv.

Előszót ír Goethe Reinecke Fuchsának új magyar fordításához.

Beköltözik utolsó lakásába: II., Hankóczy Jenő u. 17.

Hetvenéves, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntetik ki.

1959. Két drámája, a Boldogtalanok és a IV. Henrik király második közös kiadása.

1960. Megjelenik A feleségem története lengyel fordítása.

Szeptember 1-jén váratlanul nyugdíjazzák az egyetemen.

1961. Az összkiadásban Öröktüzek címen összegyűjtött elbeszélései és egy régi, félbehagyott kézirat nyomán átdolgozott és befejezett új regénye. A Parnasszus felé.

A feleségem története jugoszláviai megjelenése.

1962. A feleségem története német kiadása.

A Madách Színház, Pártos Géza rendezésében, bemutatja a Boldogtalanokat.

1963. Hetvenötödik születésnapján személyesen is részt vesz az Irodalmi Színpadon rendezett szerzői estjén.

Március 14-én papírra veti rövid Végrendeletét:

 

 

1964. A Madách Színház, Pártos Géza rendezésében és Gábor Miklóssal a címszerepben, harminchárom évvel megírása után bemutatja a többször „férfikora fényességének” nevezett IV. Henrik királyt.

A feleségem története holland kiadása.

1965. A svéd rádió interjút készít vele, a legesélyesebb az évi Nobel-díj jelöltek sorában. Így születik meg a Rövid összefoglalása annak, hogy mi voltam.

1966. Drámái az összes művek sorozatában.

Utószót ír Dickens Copperfield Dávidjának új kiadásához.

1967. Néhány nappal hetvenkilencedik születésnapja után, hosszas betegség következtében meghal. Temetése mindenben utolsó akarata szerint történt. A szertartásnál csak felesége és nevelt lánya volt jelen. Halála napjaiban jelenik meg az Emlékezések és tanulmányok új, bővített kiadása, amelyet még ő rendezett sajtó alá. A Catullus tervezett Madách színházbeli bemutatóját (megint Pártos Géza rendezésében) már nem érte meg. Ugyancsak posztumusz lett a párizsi Magyar Műhely Füst Milánnak szentelt különszáma (1967. november 15.).