Neoklassziko-szatirikus epigramma

Utca, szobor, mozi vagy vendéglátóipar-egység,

híd meg uszódaru lesz, s postai bélyeg is ím

szent neveinkből. (Szent, ugye így zengette a költő?

és neve-i-nkből, nem bánva a durva hibát;

tudta: igy is jó lesz majd nemzeti klasszikusunknak,

érje csak meg elég ifjan a hősi halált.)

Merd hát mondani még, hogy nem hálás az utókor,

hogy csak olyan futó por. Hisz elég neki egy

sínre tapasztott fő, egy szépfekvésü tömegsír,

gyors tarkólövetés, lassu kerékbetörés,

vagy, ha kivételesen kegyesen bánt véled a sors: hogy

végső perceiden várjon a visszavonás,

s míg szép élet után várnál egy szép halálra,

még lásd feldúltan házadat és a hazád –

és máris mozi vagy, szobor, utca, uszódaru, presszó,

s ünnepi bélyeg, mely szerte a föld kerekén

egyformán szolgál minden gyüjtő örömére,

bármit vall is, akármily barrikádon is áll

(képzeld el csak, ahogy Pinochet tábornok a First Day

ritka pecsétjével – nem lehetetlen, ugye? –

albumjába a „szép Pablo Nerudát” beragasztja…).

Ifju vagy agg költőm, látod-e hősi jövőd?

Merd hát mondani még, hogy nem hálás az utókor!