Klasszikus változatok egy táncdal-témára

 

Téma

Kellene már végre egy kis haccáré, hacacáré,
hadd legyen a szád a számé –
Tádé,
mért vagy málé?
Kilesi a vén hold ingyen
csipkés kis hálóingem.
Ha valaki cinkosan nevet rám,
az velem a mennybe száll.
 

Első változat:
Balassi Bálint: Kit egy citerás lány szerzett

Ne legyen te szíved mindig csak Mársé,
Elkelne már végre egy kis hacacáré,
Oh, én szívem Tádé,
Lelked a lelkemé, legyen szám a szádé.
Röpked az étszakán csipkés hálóingem,
Ne hagyd, hogy a vén hold kapdoshassa ingyen,
Ha ki szeret éngem,
Azt én a csillagzó mennyekbe felviszem.
 

Második változat:
Berzsenyi Dániel: Barátnémhoz, vészekben

Vérbe fürdik szerte a nagyvilág, nézd,
Ázsiák és Afrika vad csatákban,
Hozz te lelkemnek nyugovást, a búban
 
 Kis hacacárét!
Percre bár, míg leskel a zordon agg hold,
Lessem én is csipkeszegélyü inged,
Mint libeg szárnyként, mely az égbe von fel,
 
 Számon a száddal!
 

Harmadik változat:
Kosztolányi Dezső: A nő szól

Szeretném, ha történne valami,
mennyegző, tor, mindegy, kis hacacáré.
Hagyd lelkemet lelkedhez hajlani,
te az enyém vagy és a szám a szádé.
Úgy szeretnék az éjben vallani,
talán ő meghallgatna, az a málé
szegény kisgyerek, az a hajdani,
az övé vagyok én, e régi árnyé.
Ne szólj. Ne sírj. Tagadd meg önmagad,
hiszen úgyis ő az, aki te vagy,
és te vagy ő. A hold is oly kaján,
fényéből szövi könnyű éji ingem.
S oly meztelen vagyok, mint soha tán.
És meztelen a hold. Az Éj. A Minden.
 

Negyedik változat:
Francia chanson: Clair de lune

J’aimerais, j’aimerais,
Mon ami,
Qu’après tant de proses,
Se passe quelque chose
De poésie
(Egy kis hacacáré)
Qu’en un moment farouche
Ta bouche soit ma bouche,
Ma bouche ta bouche
(A szád a számé).
J’aimerais, j’aimerais,
Tendre hôte,
Que la lune irise
Ma petite chemise
Quand je l’ôte
(Csipkés hálóingem)
Parce que celui que j’aime,
Droit au ciel je l’amène,
Si je l’aime
(A mennybe viszem)
Si je l’aime
(A mennybe viszem).
 

Utolsó változat:
S. Gy.: Mese a hálóingről

Költemény prózában – konkrét zenére

Kellene végre már valami. Ez, az, amaz. Vagy amaz se, az se, ez se. Hiszen mind ugyanaz.

Valami, ami nem olyan, amilyen. Egy szó, amilyet én le nem írnék soha. Szó? Talán nem is szó. Valami más. Haccáré? Vagy hacacáré?

Ez jött a je-je-je után. És ezután mi jö-jö-jön? Ha a ca meg a cá meg a ré is a múlté lesz, mint az a si, amelyen Dante dalolt? Mi lesz az új, a legújabb, a legeslegújabb dolce stil nuovo?

 

 
 Ki tudja?
 
 Köröttem az éj.
 
 A hold a te hálóinged?
 
 Vagy a hálóinged a hold?
 
 Majd megtudom, ha mosolyod
 
 űrrakétája velem az égbe lobog.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]