Táncdal-parafrázis egy klasszikus témára

Fesztivál-szám
Húgom, gyönyöröm,
az lesz csak öröm,
a hajónk ha a messzi habon száll…
 
[Baudelaire–Szabó Lőrinc: Útrahívás]
 
 
 Jöjj, gyere velem,
 
 légy az útlevelem,
kisérj el a messzi világba,
 
 s legyek én a tied,
 
 a te útleveled,
vágjunk neki bármily irányba,
 
 távol s közel,
 
 nagy vagy kicsi hely,
jogunk van minden messzi csodára,
 
 gyere bárhová,
 
 más délkör alá,
Zamárdiba vagy Zanzibárba.
Mindegy: külhoni, belhoni táj,
 
 ha odavár
Zamárdi vagy Zanzibár.
 
 Jussunk ez a föld,
 
 az a kék, az a zöld,
amit rejt lejtője, lapálya,
 
 jussunk ez a föld,
 
 a hegy meg a völgy,
a város, az erdő fénye-homálya,
 
 a magas, a mély,
 
 a nappal, az éj,
az utak végnélküli selyme-vászna,
 
 van-e, nincs-e jegy,
 
 mit bánja, ki megy,
ha stoppal jön elébe a sztráda.
Mindegy: közeli, távoli táj,
 
 ha odavár
Zamárdi vagy Zanzibár.
 
 Jöjj, gyere velem,
 
 légy az útlevelem,
Zamárdiba vagy Zanzibárba,
 
 Nyugat és Kelet,
 
 mindegy, ha veled
készülhetek erre a nyárra,
 
 régi vagy új,
 
 mindegy, mon amour,
ha csókunknak utánakiáltja
 
 majd búcsúszavát
 
 a nagyvilág:
Arrividerci! Daszvidánja!
Mindegy: tengeri vagy hegyi táj,
 
 ha visszavár
Zamárdi vagy Zanzibár.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]