Őszi meditáció
Magyar későromantikus költő – XIX. század vége
| Hányan járhattak már így az őszben, |
| tavaly vagy a messzi hajdanán, |
| egy folyóval együtt, kéz a kézben, |
| hogy ne törne rájuk a magány. |
|
| Hányan nézhették már így az őszben |
| felhő-sápasztotta arcukat, |
| akár egy tört, megvakult tükörben, |
| mely mégis való képet mutat. |
|
| Hányan riadhattak már az őszben |
| nemcsak életünkre les, de minden |
| percünket mohón rabolja el. |
|
| Hányan érezték már így az őszben |
| a hervadt szerelem bánatát, |
| mely akár a szélkavart esőkben |
| lucskossá mocskosult dáliák. |
|
| Hányan remélték már így az őszben, |
| mikor a nyár itt-ott visszajár, |
| hogy tán tőlük se múlt el egészen, |
| rájuk is vár még egy kortynyi nyár. |
|
| S hányan ébredtek rá már az őszben, |
| hogy hiába megy s jön annyi nyár, |
|
azt a nyarat, mely elmúlt, az ősz nem, |
| kortyra sem ereszti vissza már. |
|
| Hányan szívták mélyre már az őszben, |
| mint maró füstöt, mely mellbevág, |
| ázott őszirózsák ismerősen |
|
| S hányan fognak járni még az őszben, |
| jövőre vagy századok után, |
| egy folyóval együtt, kéz a kézben, |
| hogy ne törjön rájuk a magány? |
|
| Lesz-e ősz még, lesznek-é az őszben |
| Meddig kémli még a merengő szem |
| őszi ködben tűnt nyarak nyomát? |
|
| Nem jön-é el a világnak ősze, |
| amire már újabb nyár se jön? |
| Nem vész-e el az évszakok szőttje, |
| gépmotollák közt, kézen-közön? |
|
| Nem hull-e ki az ősz is az őszből, |
| s nem múlik-e el majd jeltelen |
| egyszer a szerelem is a földről, |
| ahogy elmúlt ez a szerelem? |
|
|
|