Hiányzó sírfeliratok a „Görög Antológiá”-ból
| Mily bőségben is élünk! Még a szegény nyomorult is |
|
mennyi ringy-rongyot gyüjtöget élte során. |
| Akkor látszik csak, ha e gyászos kincs hagyaték lesz, |
|
gazdátlan jószág, nincs aki élne vele. |
| Hogyha haszontalan és használatlan marad ittlenn |
|
füstté vált éltünk tárgyai tömkelege. |
|
| A mások halála fertőzi életünk. |
| Halott szeretteink mibennünk oszlanak. |
| Mint halott magzattal viselős anyaméh. |
|
| Mily nyomorult is az élet! S mégis: e földön utánunk |
|
egy-egy Nagy Sándor dúlt birodalma marad. |
|
| Jaj, ki lehelli be a levegőt, amit ő lehellt be? |
| Jaj, ki szorítja ki azt, amit addig ő szorított ki? |
|
| Az esztelen kapaszkodás halottainkba. |
| S a lehetetlen lemondás halottainkról. |
|
| Hogyha talán mások nem halnának, mi se halnánk |
|
meg, csak másoktól kapjuk el ezt a ragályt. |
| Hátha e járványt is majd meg lehet egyszer előzni, |
|
mint ahogy a pestist és kolerát lehetett. |
|
|
|