Mese a művirágról

Megszólalásig olyanok, mint az igazi virágok.

Csak nem szólalnak meg.

Éppolyan szépek, mint az igazi rózsák.

Csak valamivel szebbek.

És teljesebbek.

Az összes lehetséges változat. S mindegyikből a legjobb.

A zárt bimbó hímvesszejétől egészen a sziromszeméremajkak közül teljesen kibomló tágranyíltig.

A félig-zártak és egész-nyitottak.

A teljes gamma a mélysárgától a majdnemfehérig.

Ma is ugyanolyanok, mint tegnap.

Holnap is ugyanolyanok, mint ma.

Nem ismerik az időt.

Az idő sem ismeri őket.

Ó, régi vágyam: felírni egy rózsa nyílásának és hervadásának összes komplex függvényeit – hogy megcsúfolnak!

 

Lehetetlen együtt élni egy rózsával, amely sose hervad.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]