Mese egy aktról

Fekete Tamásnak gipsz-idomaidban is ott a márvány mire se kiutalása se pénze nem volt a szobrásznak – hát megidézte titkos véső-táncoltató szeánszán s a hívott márvány szellem-suhogásán mégis csak beköltözött az egészbe a minden dolgoknak elemi része a végső értékünkre redukált szám a hús a hús a hús a hús a hús a tovább nem osztható kalkulus e mindenhez képest invariáns az idő is csak tőled múlik el        Te nem múlsz        s mint csillagsugár Nap-közelbe a fény is elhajlik ahol te állsz