Mese a szűzről
|
|
A drapériákban is ott lobog a haj fekete lángokba borítva az arcot A drapériák alatt ott a test a test a hitvitákban is elvitathatatlan amely most lépett elő a fák közül önmaga erdejéből férfiak erdejéből férfiak és nők mindig összenövő erdejéből maga is erdő kígyók és kígyófészkek folytonosan egymásbasikló erdeje a test Egyedül a Fiúnak volt bátorsága fennen hirdetni azt amivel minden fiú szeretné ámítani magát Mert Madonna az anyja minden fiúnak aki sose téved az iszonyú vadonba Ahol a nők minden léptére kígyófejek meredeznek hogy mérgüket kiokádják Minden fiúnak Madonna az anyja És egy szeplőtelen fogantatásban mindnyájan hiszünk Pedig minden fiú anyja asszony És minden fiúi hiedelem testetlensége mögött – ó hogy tudtátok Giambellino! Antonello da Messina! – ott az idegen test a nő Aki épp most lépett ki a vadonból mindig épp most bontakozik ki a mögötte összecsapódó fák közül A főkötő szigorú reneszánsz redői hiába is akarnák álcázni az áruló haj arcba csapódó fekete lángjait |