Mese a vonatról

Becsomagolás és elutazás között. Holttér. Töltelékszavak egy versben. A tennivalóval együtt megszűnik a gondolnivaló is. Az se tűri az űrt. Közegellenállásra van szüksége.

Az állomásra befut a vonat. A tér meglódul.

Még alig indultál el s már közelebb vagy a célhoz, mint a kiindulóponthoz.

Se itt se ott.

Elindult-e már feléd is, aki felé elindultál?

Ki fog fölszállni? Vasúti kocsi: lehetőségek kormányozhatatlan léghajója.

A sebesség konkrét zenéje: ti-ri-ri-RI ta-ra-ra-RA ti-ri-ri-RI

A sebesség plasztikája: a táj egy óriás mobil.

A táj a táj a táj a táj a táj

A hevített szó forrpontja: amikor jelentése elpárolog.

A hasonlatok pókhálója beszövi a dolgokat. Amelyek végül ott rángnak tehetetlenül, felfalatásra készen.

A túlsó parton a homályban közelgő szülőföld. Hanyattfekvő nő elomló emlői: a kelta földvár, a temetődomb. Roppant anyateste idáig ring: a tó.

A tó most is itt van. Hogy lehet, hogy anyám meghalt? A két domb hajlatában ott a Hétház utca, ahol született.

Utcák: a Föld bálnaszájának ritkás fogsorai: ki-be áramlik rajtuk élet és halál.

Anyám szülőháza, nagyanyám temetője, az én szülőházam: a part paraboláinak fókuszai.

Kérik a jegyet. Izgatottan figyelem: érvényes-e addig, ameddig kellene…

Partir, c’est mourir un peu. Voyager: c’est un peu n’avoir à vivre ou à mourir.

Vonatok párhuzamosai a térben. Hajók átlói tavak és tengerek sugárzó görbéin. Autópályák érintői a városok köreihez, ösvények spiráljai a hegygerinceken, dűlők oldalai a szántóföldek kerületén.

Hány út csavarodik ránk, imaszíj a csuklóra, kábel a csörlőre.

Hány út a ruhánk és a takarónk, a pányvánk és a horgonyunk, a mentőövünk és a vezeklőövünk, az ékszerünk és a bilincsünk, a titkunk és a dicsekvésünk.

A hold és a nap alkonyi mérlege a tó fölött. A lehetetlen egyensúly ábrándja.

A sötétség módszeres hódítása: nem hagy ki egyetlen zugolyt sem. Totális önkénye: a fény gondolatát is kiöli.

Üres horgászpadok, kikötött csónakok, vöröskővel rakott veszteglő uszályok: éjszakára lepecsételik a vizet.

Nádas, tükörképével együtt, a vízben. Nemcsak téged, ezt a recehártyádon a sebesség-átsuhintotta képet sem ismétli meg többé a fényévek oktiliója.

Az vagy, amit látsz. Az is lehetnél, amit sose fogsz látni.

A vasút mellett lakók: akik naponta százszor ott maradnak.

A nagyváros százezer szeme: mint egy levegőben gomolygó tengeri szörny.

A mozdonyból kilövellt gőz. Az érkezés ejakulációja.

Mindenki pánikszerűen elhagyja a kocsikat. Mint egy rajtaütésen.

A perronon várakozó merénylők. Akiktől elindultunk. Akikhez megérkezünk. Akiktől menekülünk. Akikhez menekedünk. Akikért útrakelünk.