|
Hiába járjuk meg akárhányszor a túlsó partot – az mindig a túlsó part marad.
Hiába jártuk körül a szemközti hegyeket – geometriájuk millió lehetséges képsíkja
közül ez az egy a miénk,
az idevalósi
(Badacsony Gulács Tóti)
Minden más lehet olyan, amilyen, egészen a holdig –
ennek ilyennek kell lennie,
hogy a többi valamilyen lehessen.
Ezek a hajlatok, ez a láthatár, ezek a viszonyok, ezek a falak, ez a növényzet, ez a
holdhíd a tavon
a lépték minden útjainkra,
rámérni a tengerekre, a városokra, a csók közeire, a tudás szintjeire, a katasztrófák
féktávolságaira.
Bármilyen messze kanyarogjon, bárhová torkoljon – a te idődnek ez a forrásvidéke.
Mindig ez az ablakelőtti jázminbokor ölt új meg új alakot
– a pálmában vagy a drótsövényben, a felhőkarcolóban vagy a fügefában
új meg új ablakaid előtt.
|