|
Akik kétségbeesetten mímelik azt ami másokból úgy fakad mint a virág
ágyak porondján fogcsikorgató mosolyú trapéznők
arcukon a vágy hirtelen csalánkiütései vagy mozdíthatatlan sápadtság
rezzenthetetlen közönyűek vagy libabőrös ámokfutók
görcsösen összeszorítottak vagy örökösen tátogók mint a madárfiókák csőre
akik sohasem találják meg testük kibogozhatatlan gubancán a szál boldogító végét
s megkövülten várják vagy őrjöngve hajhásszák a Messiást a mesebeli királyfit
a hím-Ariadnét
aki gyöngéd fonalával végre valahára elvezeti őket reflekszeik összekuszált útvesztőjében az elérhetetlen a köznapi a tetveknek is kijáró megváltáshoz
|