|
Két ábrándos fiú futott a fénysugár után
| Szép szivárványt, barna felhőn, |
| Egy sóvárgó méla gyermek, |
| „Ám legyen híd, ám szivárvány, |
|
| A gyermek és a szivárvány |
|
|
|
15–16 éves kora óta Einstein – ő maga mondta nekem – sokat tűnődőtt azon a kérdésen:
mi fog történni akkor, ha egy ember megpróbál utolérni egy fénysugarat.
Leopold Infeld: Einstein
|
|
|
Hiába hívná vissza anyjuk, hiába int nekik útfélen száz virág és száz madár, hiába csuszamlanék ki alóluk az út, rántaná meg a tüske a ruhájukat, fekszi keresztül ösvényüket az ér, Mely ha egyszer átgázolták, Ellenkedve visszatér… Sem gyönyörre, sem veszélyre Nem tekintvén láb alatt
két gyermek futott a fénysugár után
amely elérhetetlen
Nem is érte el egyik sem
de
| Egy sugár a nap szeméből… |
|
|
|
Minden fénysugár egy meghatázott „c” sebességgel mozog bármily „nyugvó”
koordinátarendszerben, akár álló, akár mozgó fényforrás bocsátotta ki. |
|
|
lám mindkettő mégis elért valahova
|
| ahová mégis mindketten elértek egybe esik |
| ahol ebben az egyenletben |
ahol a költészet rejtjelei (rím, metrum, metafora, stb.) felcserélhetők (s ha azt mondom: parabola – íme már fel is cserélődtek) a matematika rejtjeleivel (sin; + –; x1 y2 stb.)
Nem csupán sorsunk és agyunk vonatkozási rendszerei változnak-e?
Hiszen mindazt amit megtudhatunk e világon e világból csak egy módon tudhatjuk meg: önmagunkkal
és mióta az eszünket tudjuk minden tudásunk úgy kezdődik hogy
egy ábrándos fiú fut a fénysugár után
|