Mese a gyermekről és a szivárványról

Két ábrándos fiú futott a fénysugár után

Szép szivárványt, barna felhőn,
Nézte ábrándos fiú,
Egy sóvárgó méla gyermek,
Kék szemű, de szöghajú.
– – – – – – – – – – –
„Ám legyen híd, ám szivárvány,
Oda már én el megyek,”
Szólt a fiú…
 
Arany János:
A gyermek és a szivárvány
     

15–16 éves kora óta Einstein – ő maga mondta nekem – sokat tűnődőtt azon a kérdésen:
mi fog történni akkor, ha egy ember megpróbál utolérni egy fénysugarat.

 

Leopold Infeld: Einstein

 

Hiába hívná vissza anyjuk, hiába int nekik útfélen száz virág és száz madár, hiába csuszamlanék ki alóluk az út, rántaná meg a tüske a ruhájukat, fekszi keresztül ösvényüket az ér, Mely ha egyszer átgázolták, Ellenkedve visszatér… Sem gyönyörre, sem veszélyre Nem tekintvén láb alatt

két gyermek futott a fénysugár után

amely elérhetetlen

Nem is érte el egyik sem

de

 

Vágyaid elérhetetlen
Tartományba vonzanak:
Az, mi után futsz epedve
Csalfa, tünde fényalak,
Egy sugár a nap szeméből…
     

Minden fénysugár egy meghatázott „c” sebességgel mozog bármily „nyugvó”
koordinátarendszerben, akár álló, akár mozgó fényforrás bocsátotta ki.

 
 
lám mindkettő mégis elért valahova
 
S nem lehet-e olyan
  S nem lehet-e olyan   pont
 
ahol ez az itt
 
és ez az ott
ahová mégis mindketten elértek egybe esik
ahol ebben az egyenletben
 
 
W = c–v
 
 
c a szivárvány és
 
v a vágyaid
 

ahol a költészet rejtjelei (rím, metrum, metafora, stb.) felcserélhetők (s ha azt mondom: parabola – íme már fel is cserélődtek) a matematika rejtjeleivel (sin; + –; x1 y2 stb.)

Nem csupán sorsunk és agyunk vonatkozási rendszerei változnak-e?

Hiszen mindazt amit megtudhatunk e világon e világból csak egy módon tudhatjuk meg: önmagunkkal

és mióta az eszünket tudjuk minden tudásunk úgy kezdődik hogy

egy ábrándos fiú fut a fénysugár után

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]