Mese – barátomról

Dis Manibus A. Rényi

Még nő a szakálla

De agyában már nullára redukálódtak az exponenciális egyenletek

Ez a képlet – pontos – mind tudjuk hogy mié

Hát mire jó akkor ha rímbe szednék

mily boldogan meredt a cigaretta

füstjébe s melyik volt a Bach-fughetta

miben köztünk oly sokszor lelte kedvét

mily bort ivott melyik ételt szerette

s hogy ezt mondta (vagy azt mondta)-e nemrég

nézve a napkeltét (vagy naplementét)

s hogy milyen komplex függvény-rendszerekbe

tudta eddig (vagy tudta volna még)

építeni a valószínüség

korlátozottságát a nagy professzort

a kis diákot barátunkat ŐT

a rímbe (s mesébe) nem szedhetőt

hogy amíg volt (ha már nincs) ez meg ez volt

Individuum ineffabile est

De könnyen elmesélhető kollektivummá bomlik az anyaföld anyagcseréjében

Az életünk egyedüli példány a nagy időn se lesz hozzá hasonló

De mindenkinek a halála épp olyan mint mindenki más halála

Agyában már nullára redukálódtak az exponenciális egyenletek mint másokéban a legjobb férj és apa vagy a mindent elsöprő szenvedély vagy a régi harcos vagy a tisztes munka derivátumai

De egy-két napig még nő a szakálla