|
Hol az a hol ahol te most
Neked mikor ez a most amikor
Gyorsvonaton 2 óra 24 percnyire
Kocsin ha jól ráhajtok másfél órányira
És helikopteren?
Lökhajtásoson?
Műbolygón – egy teljes földfordulattal?
Nincs az a kibernetika amelyik ezt a távolságot kiszámítsa – vagy ezt az időt? – amelyik most és itt e betűket leíró kezem mozdulatát elválasztja a te kezed ki tudja – még te se! – milyen mozdulatától amely már nincs is mire ezt leírom mint ahogy kezemnek ezt a kezemnek szót leíró mozdulata sem lesz többé – nem az örökkévalóságig! – amikor már azt írom le hogy amikor
Az ittnek van mostja mint arca az embernek
De van-e mostja az ottnak is mint ahogy egy későbbi világ emberének talán már nem arca lesz
Most Itt
De ott is most van-e
Most a Gergely-naptár i. sz. 1968-adik éve 2-odik hó 16-odik napjának középeurópai időszámítás szerinti 23 óra 00 percében (milyen dátum ez a Tau Ceti vagy a mű-mezon időszámítása szerint?) itt ültem én egy olasz jövevényszóval nevezett helyiségben amely a mi időnk főfő fogalmát választotta cégérül és mégse teheti semmi hogy e gyorsuló időben elérjem – most és itt – kezednek azt a mozdulatát szemednek azt a villanását azt a szavadat amely
ott feszül rá a most gömbölyű keretére mint nagyanyám gobelinje
De hol az a most amely nem itt van
a megszámlálhatatlan egyidő
az amelyre felfeszítve valaki valahol térdig gázol a dzsungel mocsarában és éppen kilép az időből ebből a mienkből talán nem is a
(most és ott)
rázúduló levegői haláltól vagy hátbalökött szuronytól vagy rágyújtott fák gázkamrájától csak attól a hirtelen felismeréstől hogy ez lehetséges a világon (itt és most) hogy egyszerűen és fölfoghatatlanul ilyen az élet such is life a dzsungel pálmái alatt és c’est la vie a másik féltekén a pálmákkal diszített livingekben egyszerűen ilyen és attól hogy én most itt ülök
most és itt ahol
és mint a régi költők s mindig az emberek
félek hogy meghalok mikor egyedül alszom
|