|
CUCUS FIA CHARIA ÁLLÍTTATTA EZT A SÍRKÖVET
Volt tehát Cucus és volt fia, Charia, és volt az, akinek sírkövet állíttatott
VERODUBENÁNAK CESON LEÁNYÁNAK
Volt tehát Verodubena és volt atyja, Ceson, és kellett lennie anyjának, akinek nem
tudjuk a nevét, és mindazoknak, akiknek előttük kellett járniuk a nemzés végtelen számtani
sorának felgöngyölíthetetlen rendjében.
És voltak, az emberi munka ugyancsak végtelen, ám hatványszerűen halmozódó
mértani haladványa szerint, azok, akik kifejtették a követ, azok, akik elszállították a követ,
azok, akik elkészítették a vésőket, azok, akik a vésőkkel kifaragták a felemelt kisujjú kezet a
kőből, amelyet Cucus fia, Charia állíttatott Ceson leányának, Verodubenának
ÉLT HARMINC ÉVET
Kereken egymillió-ötszázhetvenezer-hatszáznyolcvan percet. ÉLT? Vagyis myocardisa, hogy olyan szóval éljünk, amelyet ő is érthetett, körülbelül százszor
ennyiszer húzódott össze és tágult ki, hol lassabban, hol vadabb ütemre gerjesztve.
Százszor egymillió-ötszázhetvenezer-hatszáznyolcvan betű, amelyet meg kellene
fejteni. Hogy tudjuk, mik voltunk ezen a világon.
És akkor még hol marad Cucus fia, Charia? És Charia apja, Cucus? És
Verodubena apja, Ceson? És anyja, akinek nem tudjuk a nevét?
És mind, akinek nem tudjuk a nevét? Akik nem állíttattak sírkövet és akiknek nem
állítottak? Akiknek sírkövét szétmorzsolta a föld? S akiké még ott rejtőzik a földben? Akikét
majd ezután veti ki a föld, másutt, mások szeme előtt, akik oda alapozzák majd új házaikat?
Szívdobbanások érthetetlen szóhalmazata.
A semmiség grammatikája.
Mit jelenthet benne Verodubena felemelt kisujja? Verodubenának, Ceson
leányának, a pannoniai Ulcisia Trajanában élt eraviscus asszonynak (i. sz. II. sz.) felemelt
kisujja, amelyet a töredezett kövön felül keresztben áthúz egy repedés?
Mint egy kis t-betű. A földön beszélt sokezer idióma
egyikében, éppen abban, amelynek nyelvtani szabályait az itt és most lakók gyermekei tanulják
az iskolában,
a múlt idő jele.
|