Mese a gyertyánról

Egymaga áll földig sárgában a télre vetkezett fák között
Mintha már sárgán is hajtotta volna lombjait
De mért kell a lombnak zöldnek lennie
Mért nem sárgát vagy lilát hív elő a napfény a kromatoforák lemezeiből
Magára öltötte a nyár halálát – neki az is az élete
Alatta állsz
Körötted ezer gyertyalánggal
sárgán lobog a csönd
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]