|
A mesebeli kőmíves mindenekelőtt az igazságot kereste.
De az igazságot nem lehet építeni. Hát házakat épített.
Mikor első kacsalábon forgó kastélyát észre se vették, s átellenben egy csinos
nyárilak elkészülte alkalmából hangos dudaszó mellett kitüntették az építőket, ő is szerényen
csatlakozott az ünneplőkhöz. És másnap új kastély építéséhez fogott.
Részt vett hetedik palotája felépülte napján is a közelben egy takaros házacska
ünnepélyes felavatásán. És másnap megint munkához látott.
Fogta maga-faragta szerszámait, és elkezdte bontani, amit eddig emelt. Ugyanolyan
gonddal dolgozott, mint annakelőtte. Mestersége minden hétszer-kipróbált fogását felhasználta.
Csak éppen fordítva. Mint mikor visszafelé pergetik a filmet. Most sem tett egyetlen fölösleges
mozdulatot sem. S nem volt se éjjele, se nappala.
Mikor végre a hét épületnek már egyetlen árva köve se állt a szemek útjába,
megpihent, mint az Úr a hetedik napon.
És megbékélve érezte szívében, hogy az igazság kilódult mérlege helyrebillent.
|