| Sötétből a sötétbe indulunk |
| Fölöttünk összeér két éjszaka |
| Műszereink mint a költöző madarak |
| Tudják amit mi nem tudunk |
|
(A bordo de un avión de IBERIA entre Madrid y la Habana. Febrero 6/77) |
|
|
Siete, cseng az ébresztő, siete. |
| A fároszból még freccsen szét ütőér- |
| lüktetéssel a homályba lökött fény. |
| Kelek (ahogy a rím várja) sietve. |
|
| Felsejlik a hiperbola öbölnél |
| Világ fókusza, még lentről derengve, |
| s míg mintha minden merően Keletre |
| szegezve nézné, (nem sietve) fölkél. |
|
| Fölkel itt is pontosan tudhatóan, |
| kissé késve, de annál hóditóbban, |
| a föld túlsó felén is újra fölkel, |
|
| aminek föl kell kelnie. Vagyis: |
| az elkerülhetetlen üri közhely, |
| a billióéves óriási giccs. |
|
|
(A Hotel Habana Libre 16. emeleti ablakában. Február 10.) |
|
| A föld kelyhében forr a tenger? |
| A tenger kelyhén ring a föld? |
|
| A tengertelenből a tenger |
| Mindnyájunkból hiányzik valami |
| És világ nyomorékai vagyunk |
|
(Varadero. Playa Internacional. Február 13.) |
|
A szent fa vagy a relativitás
| a ceiba-fának áldoznak itt |
|
|
aminek nálunk még neve sincsen |
|
|
egyedül áll szemben önmagával |
|
|
| A tenger mint a spanyol nyelvben kétnemű |
| A világ legnagyobb hímnős virága |
| Viharzó szirmai fölött körözünk |
| Részegen zümmögve mint a csöpp darázs |
|
|
Las mil maneras de burlar el bloqueo |
[GARCÍA MÁRQUEZ KÉSZÜLŐ KÖNYVÉNEK CÍME] |
|
Lehet, hogy egyik módja ez. Nemcsak a blokád
kijátszásának. Valami még fondorlatosabb és messzehatóbb cselekedetnek. Lehet, hogy
az általános nyomor kijátszása az általános szegénység által (ha másképp nem lehet),
ez a keserves szükség (ha már elkerülhetetlen), tisztítótűz is, amelyben végre kiég a
jóságunk legbenső szigeteit évezredek óta blokád alatt tartó bírvágy. Amelyet eddig
még sohasem sikerült kijátszanunk. Lehet, hogy az általános nyomort kijátszó általános
szegénység lesz az a csodálatos mikroklíma, amelyben kivirágzanak az általános
gazdagság pálmaligetei. A gazdagság vágya nélkül. Annyi mindent láttunk már. És
annyi mindent nem láttunk még. Lehet. Lehet, hogy ez a szegénység olyan, mint a két
földrész között elvesztett idő, amely a visszaúton megtaláltatik.
(La Habana. Malecón. Február 15.) |
|
[„A Gyönyörök Kertje” – részlet]
| A hárfa keresztjére, feszitettek |
| Húrok szögével átvert Corpusok |
| Húrokra szúrva maguk is hurok |
| Kik a húrok kezében énekelnek |
|
| Lant kulcsai közé gúzsbakötöttek |
| Kiken kis szörnyek farka a hurok |
| Míg húsukba marnak az undokok |
| Testük egyetlen görcsös hangba görbed |
|
| Tekerőlant kerekébe törettek |
| Kiknek testéről letépett tagok |
| Csendítik meg a Triangulumot |
|
| S kiknek bőrén kóták fekélyesednek |
| Hogy a Gyönyörök Kertjébe vetettek |
| Mindig tudják mit kell dalolniok |
|
(Madrid. Prado. Február 18.) |
|
| A tenger vette el a tenger adja vissza |
| az égtájak közt elvesztett időt |
|
| Csomagot csomagot csomagot |
| cipelnek a vállak a karok |
| mert mindig kell még valami |
| és még valami és még valami |
| innen is onnan is amonnan is |
| ennek is annak is amannak is |
| Minden felszállás Tax Free Shop |
| Puerto del Solon az üzletek |
| vegyszerek fűszerek ékszerek |
| csomagok csomagok csomagok |
| még az is még ez is meg az is |
| nem elég cipelni ennyit is |
| még egyet még kettőt még hatot |
| csomagok csomagok csomagok |
| csomagok csomagok csomagok |
| fedik el a tengert a napot |
| csomagok helyére ügyel a szem |
| csomagok neszére figyel a fül |
| földrészek közt és tengeren át |
| nem veszünk nem hozunk semmit se át |
| csak vackaink veszélyes túlsulyát |
| nem is mi megyünk nem is mi jövünk |
| csak amit hozunk csak amit viszünk |
| csak ami vitt és csak ami hozott |
| csomagot csomagot csomagot |
(Budapest-Ferihegy. Február 18.) |
|
|