Sötétből a sötétbe indulunk |
Fölöttünk összeér két éjszaka |
Műszereink mint a költöző madarak |
Tudják amit mi nem tudunk |
|
(A bordo de un avión de IBERIA entre Madrid y la Habana. Febrero 6/77) |
|
Siete, cseng az ébresztő, siete. |
A fároszból még freccsen szét ütőér- |
lüktetéssel a homályba lökött fény. |
Kelek (ahogy a rím várja) sietve. |
|
Felsejlik a hiperbola öbölnél |
Világ fókusza, még lentről derengve, |
s míg mintha minden merően Keletre |
szegezve nézné, (nem sietve) fölkél. |
|
Fölkel itt is pontosan tudhatóan, |
kissé késve, de annál hóditóbban, |
a föld túlsó felén is újra fölkel, |
|
aminek föl kell kelnie. Vagyis: |
az elkerülhetetlen üri közhely, |
a billióéves óriási giccs. |
|
|
(A Hotel Habana Libre 16. emeleti ablakában. Február 10.) |
|
A föld kelyhében forr a tenger? |
A tenger kelyhén ring a föld? |
|
A tengertelenből a tenger |
Mindnyájunkból hiányzik valami |
És világ nyomorékai vagyunk |
|
(Varadero. Playa Internacional. Február 13.) |
|
A szent fa vagy a relativitás
a ceiba-fának áldoznak itt |
|
|
aminek nálunk még neve sincsen |
|
|
egyedül áll szemben önmagával |
|
|
A tenger mint a spanyol nyelvben kétnemű |
A világ legnagyobb hímnős virága |
Viharzó szirmai fölött körözünk |
Részegen zümmögve mint a csöpp darázs |
|
|
Las mil maneras de burlar el bloqueo |
[GARCÍA MÁRQUEZ KÉSZÜLŐ KÖNYVÉNEK CÍME] |
|
Lehet, hogy egyik módja ez. Nemcsak a blokád
kijátszásának. Valami még fondorlatosabb és messzehatóbb cselekedetnek. Lehet, hogy
az általános nyomor kijátszása az általános szegénység által (ha másképp nem lehet),
ez a keserves szükség (ha már elkerülhetetlen), tisztítótűz is, amelyben végre kiég a
jóságunk legbenső szigeteit évezredek óta blokád alatt tartó bírvágy. Amelyet eddig
még sohasem sikerült kijátszanunk. Lehet, hogy az általános nyomort kijátszó általános
szegénység lesz az a csodálatos mikroklíma, amelyben kivirágzanak az általános
gazdagság pálmaligetei. A gazdagság vágya nélkül. Annyi mindent láttunk már. És
annyi mindent nem láttunk még. Lehet. Lehet, hogy ez a szegénység olyan, mint a két
földrész között elvesztett idő, amely a visszaúton megtaláltatik.
(La Habana. Malecón. Február 15.) |
|
[„A Gyönyörök Kertje” – részlet]
A hárfa keresztjére, feszitettek |
Húrok szögével átvert Corpusok |
Húrokra szúrva maguk is hurok |
Kik a húrok kezében énekelnek |
|
Lant kulcsai közé gúzsbakötöttek |
Kiken kis szörnyek farka a hurok |
Míg húsukba marnak az undokok |
Testük egyetlen görcsös hangba görbed |
|
Tekerőlant kerekébe törettek |
Kiknek testéről letépett tagok |
Csendítik meg a Triangulumot |
|
S kiknek bőrén kóták fekélyesednek |
Hogy a Gyönyörök Kertjébe vetettek |
Mindig tudják mit kell dalolniok |
|
(Madrid. Prado. Február 18.) |
|
A tenger vette el a tenger adja vissza |
az égtájak közt elvesztett időt |
|
Csomagot csomagot csomagot |
cipelnek a vállak a karok |
mert mindig kell még valami |
és még valami és még valami |
innen is onnan is amonnan is |
ennek is annak is amannak is |
Minden felszállás Tax Free Shop |
Puerto del Solon az üzletek |
vegyszerek fűszerek ékszerek |
csomagok csomagok csomagok |
még az is még ez is meg az is |
nem elég cipelni ennyit is |
még egyet még kettőt még hatot |
csomagok csomagok csomagok |
csomagok csomagok csomagok |
fedik el a tengert a napot |
csomagok helyére ügyel a szem |
csomagok neszére figyel a fül |
földrészek közt és tengeren át |
nem veszünk nem hozunk semmit se át |
csak vackaink veszélyes túlsulyát |
nem is mi megyünk nem is mi jövünk |
csak amit hozunk csak amit viszünk |
csak ami vitt és csak ami hozott |
csomagot csomagot csomagot |
(Budapest-Ferihegy. Február 18.) |
|
|