|
AZ »ETRUSZKO-KORINTHOSI VÁZAFESTÉSZET« SZERZŐJÉNEK (KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A 247. L. 59. JEGYZETÉRE)
| Jancsikám, művedre s a (halhatatlan- |
| ság-igérő – nékem-e? vagy neked? majd |
| elválik!) JEGYZETre a léha lantos |
|
| mást mit is nyújthatna szerény hommage-ul? |
| (kívül emlékén ama régi fénynek, |
| ifju arcunk mely beragyogta egy nap |
|
| hol Tanítvány volt, ki ma, íme, Mester?) |
| Pyxis, skyphos, amphora, omphalos-tál, |
|
deinos és kylix, alabastron, olpé,
|
|
| egyre-másra csak befogadja mind a |
| sapphicum karcsú keverő-edénye |
| (értse csak dolgát a serény korongos!), |
|
|
Foeli festő (vagy, ha netán AMYXé |
| volna – Isten ments! – a helyes megoldás: |
|
Mingor) és a Masch’ra Umana-izmus – |
|
| Szembe fú egyszerre megint az Atlant |
| nagy kratérjából süvitő fagyos szél, |
| mint mikor hívott a Nouveau Musée-be |
|
| holmi cseprő vers-faragás helyett a |
| Nagy Tudást kísértve – mi újra verset |
| szült csak, mert: Így lesz kutatásuk önma- |
|
| mint a Mester mondja, ki oly igen bölcs. |
| Hát fogadd jó szívvel e tiszta szívvel |
| s borral is telt, arc-alakúra formált |
|
|
|