Személyeskedés

 

 

 

 

Szilveszteri könyv-köszönő*

AZ »ETRUSZKO-KORINTHOSI VÁZAFESTÉSZET« SZERZŐJÉNEK (KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A 247. L. 59. JEGYZETÉRE)

 
Jancsikám, művedre s a (halhatatlan-
ság-igérő – nékem-e? vagy neked? majd
elválik!) JEGYZETre a léha lantos
 
(versbe-szedő gép)
mást mit is nyújthatna szerény hommage-ul?
(kívül emlékén ama régi fénynek,
ifju arcunk mely beragyogta egy nap
 
Tarquiniában,
hol Tanítvány volt, ki ma, íme, Mester?)
Pyxis, skyphos, amphora, omphalos-tál,
deinos és kylix, alabastron, olpé,
 
oinochoé, lám,
egyre-másra csak befogadja mind a
sapphicum karcsú keverő-edénye
(értse csak dolgát a serény korongos!),
 
Kíthara festő,
Foeli festő (vagy, ha netán AMYXé
volna – Isten ments! – a helyes megoldás:
Mingor) és a Masch’ra Umana-izmus –
 
és a Le Havre!
Szembe fú egyszerre megint az Atlant
nagy kratérjából süvitő fagyos szél,
mint mikor hívott a Nouveau Musée-be
 
férfiu munka:
holmi cseprő vers-faragás helyett a
Nagy Tudást kísértve – mi újra verset
szült csak, mert: Így lesz kutatásuk önma-
 
gunk kutatása,
mint a Mester mondja, ki oly igen bölcs.
Hát fogadd jó szívvel e tiszta szívvel
s borral is telt, arc-alakúra formált
 
gömb-aryballost.

 

 

 

Egyperces novella a Regényről*

Kurtág György zeneszerzőnek

Örkény István írónak

Tandori Dezső költőnek

és X. Y. szobrásznak

 

A vezető folyóirat vezető helyen közölte a Regényről szóló tanulmányt.

A következő számban a fiatal költő-generáció hagyományt és újítást szerencsésen vegyítő vezéralakja versciklusban fűzött széljegyzeteket a Regényhez, egy-egy szonettel játszva változatokat minden fejezetére.

A koncert-műsorok már jelezték a nemzetközi hírű fiatal komponista elektronikus gongra, két zongorára és harangra írt új szerzeményének ősbemutatóját, „Regény-parafrázis” címmel.

Az újonnan megnyílt Kis Galéria első kiállítását egyetlen különös műanyag-plasztika képezte: hatalmas fej, középen félbevágott és enyhén egymással szembeforduló félarccal: „A Regény arcai”.

Az olvasók azonban hiába keresték a Regényt a könyvesboltokban. Sehol sem tudtak róla. Az elárusítók udvarias tanácstalansággal tárták szét karjukat.

Olvasták hát a Regényről szóló értekezést.

Borzongtak a Regényről írt versek fölött.

Izgatottan várták a Regényre készült zenei parafrázis megszólalását.

Ámulva álltak a Kis Galériában a Regény rájuknéző kettős arca előtt.

(Elolvassák ezt a Regényről szóló Egypercest is.)

És lassan már nem is tudják, olvasták-e voltaképpen a Regényt vagy sem.

De talán már nem is kell olvasni.

Talán meg se kellett írni.

Lehet, hogy meg se írták?!

 

 

 

Egy karton »Gauloises Bleus«-re

Z. Z. ünnepén
Gondoltuk volna-e, mikor
a Miénk vásott pamlagán
foglalt helyet (ne vedd zokon,
ha emlékszem rá, Zolikám)
a költő vásott ülepe –,
hogy rázúdul a Protokoll
és országos lesz ünnepe?
Jó öreg, jó magyar (s okos)
„népi költőnek” mi dukál?
Cifra szűr? faragott fokos?
vagy egy koszorú Caporal?
Talán madárlátta kenyér?
vagy miniszterlátta babér?
Jó nekünk, tudjuk, Zolikám,
e Párizs látta kék dohány.

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]