Ment az utcán. Mint mindig és mindenkinek, mindenféle jutott az eszébe.
Mindenféle, ami (ből? helyett? mintájára?) az írók belső monológot szoktak
csinálni. De most nem volt kedve hozzá, hogy csináljon. Majd elfeledtük, (pedig
nem feledhető el), hogy épp most jött ki a Galleria Borgheseből. Lehet, hogy a
festészet külső monológ? Külső monológjába burkolózva
sodortatta néma belső monológját a körötte tolongó többi néma belső monológ
között. Amelyek szinte súrolták egymást. De nem vették észre. Pedig szinte
láthatóan töltötték ki a valóban látható külső alakokat. Mint a zárt epruvettákban
gomolygó kémiai reakciók. De nem vett róluk tudomást. Mint ahogy a magáéról se.
A magáéról éppúgy nem, mint a többiekéről. Miért is kellene magáról többet tudnia,
mint másokról? Vagy másokról többet, mint magáról? Tény az, s ez épp elég, hogy
Ment tovább az utcán |