Ezt

Ugye kár lett volna elmulasztani   (Vagy kár volt elmulasztani   helyette ezt amiről azt se tudom) hiszen elmulasztani mindig azt mulasztjuk el amiről azt se tudjuk       éppen azért mert elmulasztottuk   (azaz el se mulasztottuk   hiszen hogy lehetett volna múlttá   ami nem is lett   ami jelen se volt) mindig épp azt mulasztjuk el       azt az egyetlent amit       a végtelen sok közül       éppen megtettünk amit nem mulasztottunk el   most éppen ezt   ezt a percet   a rügyező körtefák sárga szöszein   az ablakra rajzolódó ágak   elsietett vázlatain   a szemközti hegyoldal házainak pontos idomai között   míg egy tv-antennán galamb tollászkodik   (ugye így mondják?)   lábam idegesen rángó másodpercmutató a szék óralapján   (mint mindig mikor írok)   arra gondolok   (nem azt nem fogom elmondani mire gondolok) az előbb Proustot olvastam (les vrais paradis sont les paradis qu’ on a perdus) a galamb felröppent az antennáról (a perc elvesztett paradicsomával) Kár lett volna ugye   elmulasztani   vagy el nem mulasztani (már magam se tudom)   fennakadok a nyelv magamkivetette hálóján   amelyben azt szeretném foglyul ejteni amit elmulasztottunk vagy elmulasztottunk elmulasztani