Partravetve

tenger mondom mert nem tudok mást mondani tenger mondom s bennem is kezdenek (mit is?) buzogni? hömpölyögni? zúgni? döngeni? a hullámok jambikus triméterei a jambikus triméterek hullámai (a metaforák megfordítható egyen- letek anyag-antianyag-szimmetriák egymással szembe folyó idő-vektorok) (de most ez hogy? a kép választotta-e ki a mértéket? vagy a mérték rántotta be a képet? én csak azt akartam mondani) tenger mondom mert nem tudok mást mondani hány néven szólítottak már az emberek hányszor mondták (mert valamit mondani kell): „Van neve ennek a valaminek. Ez a név: az óceán.” csakhogy igazán az-e? pontus mar morje mare bahr laut pelagosz milyen nyomorúságos változatok a te kimeríthetetlen változataid- (most már meg kell a metrumot tartani)-ra jam vagy deniz See sea szájpadlás nyelv fogak önkényes összjátéka éppoly végtelen s éppoly véletlen mint a parté és vizé „Hallga csak: négyszavú hullámnyelv: sziszu, hrssz, rssszüsz, uusz.” nevek megszólítások nevek a rólad és hozzád között sehol a te az a költemény ami magadban te vagy (ami a tengerben tenger) (nélkülem is) tenger mondom és jól tudom hogy semmivel nem fértem tenger a tengerhez közelebb pedig hozzánk semmi se férhet oly közel testünk alakját semmi sem mintázza úgy (a ránktapadt másik test negatívja se) mint te ki pontos öntőformáidba zársz de te nem óvod meg magadban mint a föld úgyis megóvhatatlan és megóva csak még inkább a széthullására utaló (mutató? figyelmez- vagy emlékeztető?) életet örökre magadba temeted egymásba áramló rétegeid között kiáshatatlanul vándorol szét nyomunk semmibe tűnt alakunk az alaktalan parton honnan a másik part nem látható mert nincs is másik partod mert nincs is másik partod (Akárcsak minekünk)