Mi?
| Nagyapa sír könnyei megcsillannak a görögdinnye- |
|
szelet szivárvány-fényében (a nyári asztal- |
| nál ülünk a verandán) (vagy a verandán ülünk a nyári |
|
asztalnál) Nagyapa sír és én vagyok az oka |
| hogy sír megbánásomba ámulat vegyül (ámulatomba |
|
megbánás) hogy is hihettem volna Nagyapa sír |
| mert azt találtam (vagy azt sikerült vagy azt voltam |
|
kénytelen) mondani hogy az életben nem |
| a pénz a legfontosabb meg vagyok döbbenve hogy Nagyapa |
|
sír (hogy ez az axióma vitát kelthet sőt |
| érzelmeket) hiszen neki se az a legfontosabb tudom |
|
de ő csak ezzel tudja kifejezni amit nem |
| tud mással kifejezni |
Ki kell fejteni, mi a befolyása annak, hogy min- |
|
den viszony átváltozik pénzviszonnyá…*
|
|
ki kellene fejteni miért négy gyereket nevelt |
| föl (ahogy mondani szokás nem is akárhogyan) és |
|
most még az unokáját is ő neveli mert apám |
| (apám mással fejezi ki magát) Nagyapa sír ő is |
|
ki tudja hát magát fejezni mással is a könnyek |
| pénzével is mintha a vas könnyeket ejtene de |
|
hisz Nagyapa a forrasztóvasat is meg tudja |
| könnyeztetni nagy ezüst könnycseppeket hullajtat |
|
vele a bádogra de ő talán sose sírt még vagy |
| én nem tudom elképzelni hogy sírt volna nekem |
|
is sírhatnékom van én se tudom hogy mi a |
| legfontosabb az életben most döbbenek rá próbálom |
|
megtalálni rá a szót (a szóval megkörnyékezni |
| azt amire nincs szó) (mindig ezt tesszük) jóság? |
|
szeretet? költészet? (még ki se mondtam |
| és már nem igaz) valami ezeken túl vagy ezeken |
| |
innen és még valami más |
Az emberek a dolgot (a pénzt) |
|
megajándékozzák azzal a bizalommal, amellyel egymást nem aján- |
| |
dékozzák meg…*Marx i.m. I. 77. |
talán |
| ez a hiányzó bizalom de biztos hogy nem |
|
a pénz de hiszen neki se az csak ő se tudja |
| mi a pénzről tudja Nagyapa sír az asztalnál |
|
ülünk a verandán az egész család a nyár |
| aranyában nem világos hogy nem a pénz a legfontosabb |
|
de akkor mi talán az hogy ne bántsuk |
| akit szeretünk de akkor miért mondok olyat |
|
amitől Nagyapa sír és mégis ezt kellett |
| mondanom és megint csak ezt kellene pedig nem |
|
tudom elviselni hogy Nagyapa nagymama igen |
| meg én is mi ilyenek vagyunk egyfajták de |
|
Nagyapa másfajta a verandán ülünk nyári |
| ebéd után Nagyapa sír a dinnyegerezd szivár- |
|
ványán (maradjunk a már bevált hasonlatnál) |
| (különben is az előbb állt el az eső) csillognak |
|
a könnyei szeretném ha nem mondtam volna de |
| nem lehetett hogy ne mondjam pedig (most |
|
döbbenek rá) én se tudom hogy akkor mi Lesz-e |
| majd valaki aki egyszer megmondja hogy az életben |
|
mi hogy mi az életben a legfontosabb |
|
Tükör intarzia
| Intarziás velencei empire tükör cseresznyefa-keretben |
| (de a berakások nemrég állapította meg egy műasztalos |
| tizenkétféle fából állnak ében szantál tiszafa ciprus |
| stb valamint háromfajta gyöngyházból) |
| stb valamint háromfajta gyöngyházból) |
anyuka |
| kapta nászajándékba Imre bácsitól |
| kapta nászajándékba Imre bácsitól |
(gazdag ajándék |
| a szegény rokonnak) |
az egész garnitúrával együtt Ebben |
| néztem magam mikor anyuka eltörte a lábát néztem |
| hogy milyen is az ember (tíz éves voltam) amikor |
| az anyja a lábát töri |
Kétségbeesésemben azért kicsit |
| szégyenkezve is mert a lábtörés eléggé közönséges dolog |
| ha egyben rendkívüli is de közönséges módon rendkívüli |
| (másokkal szokott megtörténni nem az ember anyjával) |
| De magamon sehogy se észleltem semmi rendkívülit |
| akárhogy bámészkodtam éppen olyan voltam mint máskor |
| s ez külön megrendített és még mélyebben elszomorított |
| (éppen azzal ami számomra mégiscsak vigasztaló volt benne) |
| Még szabályszerűnek és önmagával azonosnak hittem akkor |
| a létet mint egy matematikai képletet vagy egy műalkotást |
| ha megváltozik bennük valami mindennek meg kell változnia |
| De az én arcom változatlan volt |
| De az én arcom változatlan volt |
(mindazzal ami tetszett |
| benne és amivel sosem tudtam kibékülni) |
| benne és amivel sosem tudtam kibékülni) |
Azt pedig honnan |
| is tudhattam volna (ha sejtettem is) hogy mégiscsak minden |
| megváltozott anyuka súlyokkal kifeszített lába a kórházi ágy vasán |
| meg az én megszokott arcom a tükörben |
| meg az én megszokott arcom a tükörben |
mégiscsak az élet |
| újrarendezett egyenletének ismeretlenei voltak |
| Most itt áll (a tükör) Mari szobájában kétoldalt a két vitrinnel |
| csak most nem kristály-vázák és Zsolnay-porcelánok állnak |
| bennük mint akkor áttetsző üveg mögött hanem függönnyel |
| eltakarva (mint ami rejteni? vagy rejtegetni? való) |
| felhalmozott kéziratok levelezés kivágatok képek kincsek kacatok |
| pályánk sikereinek és kudarcainak egyformán rémítő csődtömege |
| a majdani hagyaték amelyből oly pontosan rekonstruálhatják |
| azt ami sohasem volt úgy |
Nézem magam anyuka tükrében |
| (hogy milyen is a gyerek ha már ötven éves elmúlt és |
| se apja se anyja) |
és meg vagyok rendülve hogy ugyanolyan |
| vagyok (nem mint amilyen voltam) amilyen most vagyok |
| most is vagyok vagyok |
Mind olyanok vagyunk minden pillanatunk olyan |
| mint az arc a tükörben |
látni bár nincs és soha többé |
| nem lesz |
csak a tükör van csak a tükrök tükreinek |
| mindent elnyelő diluviális tengermélyei |
| naponta elmerülő örökre fölhozhatatlan arcaink |
| hajóroncsnyi csontvázaival kavicsaival kincseivel kacatjaival |
|
Partravetve
|
tenger mondom mert nem tudok mást mondani |
|
tenger mondom s bennem is kezdenek (mit is?) |
| buzogni? hömpölyögni? zúgni? döngeni? |
| a hullámok jambikus triméterei |
| a jambikus triméterek hullámai |
| (a metaforák megfordítható egyen- |
| letek anyag-antianyag-szimmetriák |
| egymással szembe folyó idő-vektorok) |
| (de most ez hogy? a kép választotta-e ki |
| a mértéket? vagy a mérték rántotta be |
| a képet? én csak azt akartam mondani) |
|
tenger mondom mert nem tudok mást mondani |
| hány néven szólítottak már az emberek |
| hányszor mondták (mert valamit mondani kell): |
|
„Van neve ennek a valaminek. Ez a |
|
név: az óceán.” csakhogy igazán az-e? |
|
pontus mar morje mare bahr laut pelagosz |
| milyen nyomorúságos változatok a |
| te kimeríthetetlen változataid- |
| (most már meg kell a metrumot tartani)-ra |
|
jam vagy deniz See sea szájpadlás nyelv fogak |
| önkényes összjátéka éppoly végtelen |
| s éppoly véletlen mint a parté és vizé |
|
„Hallga csak: négyszavú hullámnyelv: sziszu, hrssz, |
|
rssszüsz, uusz.” nevek megszólítások nevek |
| a rólad és hozzád között sehol a te |
| az a költemény ami magadban te vagy |
| (ami a tengerben tenger) (nélkülem is) |
|
tenger mondom és jól tudom hogy semmivel |
| nem fértem tenger a tengerhez közelebb |
| pedig hozzánk semmi se férhet oly közel |
| testünk alakját semmi sem mintázza úgy |
| (a ránktapadt másik test negatívja se) |
| mint te ki pontos öntőformáidba zársz |
| de te nem óvod meg magadban mint a föld |
| úgyis megóvhatatlan és megóva csak |
| még inkább a széthullására utaló |
| (mutató? figyelmez- vagy emlékeztető?) |
| életet örökre magadba temeted |
| egymásba áramló rétegeid között |
| kiáshatatlanul vándorol szét nyomunk |
| semmibe tűnt alakunk az alaktalan |
| parton honnan a másik part nem látható |
| mert nincs is másik partod
|
| mert nincs is másik partod |
(Akárcsak minekünk) |
|
Tengerparton
| Álmod ablakán lassan széthúzzák a függönyt |
| Magadon át újra magadba tekinthetsz |
| Az éj ürességéből újra megtelsz magaddal |
|
| Ahogy az ablak öntőformáiba |
| kékizzásban belezúdul a tenger |
|
|
És közöttük ez a tarthatatlan kocsonyás anyag |
egy pillanatra boldogan belefeledkezve |
(mintha valóban közéjük tartozhatna egy pillanatig is) |
|
Két pont között egy egyenes |
A ragyogás pattanásig feszült terében |
Minden mindennel derékszöget alkot |
Mi dolgod is lehetne vágyaid fel se rajzolható görbéivel |
E nem is ismert geometriában |
|
| A sugarak mindig ferdébben feszülnek |
| A fény lassan elengedi a földet |
| Megint kezdődik a mindennapos zuhanás |
| Spirális repülő-katasztrófánk a sötétbe |
|
| a mindent elöntő alaktalan időben |
| melyet nem formálnak már a léptek az utcán |
| nem mérnek be a gépkocsik léptékei |
| Ellenállhatatlan amőbamozgásával |
| most már minden közt betölt gomolyogva |
| a világnagy egysejtű a tenger |
|
|
Második mese rólad
| A kálya amelytől a táncos elindul |
| Az út a tengerhez a városokhoz |
|
A tenger amely értelmet ad az útnak |
|
|
A kulcs amely a dolgok ajtait kinyitja előttem |
|
A violinkulcs amely zenévé igazítja a hangokat |
| Az orsó amelyre összegubancolódó időm felgombolyítható |
|
Az egyenlet amellyel napjaim ismeretlene kifejezhető |
|
A térkép amelyen eligazodom |
|
A kutatóárok emlékeim eltemetett fosszíliáihoz |
| Az egyetlen nyelv amelyre életem lefordítható |
|
| A kályha amely csak magától engedi elindulni a táncost |
|
Fal amelybe a táncos belebotlik |
|
Száguldásaim tilos-táblája piros-lámpája |
|
Kallódásaim profilakszisa |
|
Váratlan keresztút előttem |
| A nyelv amelyet sohase fogok tudni megérteni |
|
|
A távollét függvényei
| Hiába mondom ki a hely nevét |
| utca utcában ház házban az ágyad |
| adatok csóvája bárhogy cikázhat |
| úgysem tudja befogni a sötét |
|
| mindenségnek azt a pont-metszetét |
| ahol vagy ami vagy ami után majd |
| máshol leszel más leszel a világnak |
| más pontja s ki tudja leszel-e még |
|
| ország város kerület utca ház ágy |
| vándorló abszcisszák és ordináták |
| hogy írjam fel köztük függvényedet? |
|
| vágy radara? sejtelem ispilángja? |
| szerkezetünkre vagyunk redukálva |
| mint a füvek a fák (mint e szonett) |
|
|
| Más a villám lecsapó szigonya |
| melyen a város nagyhala ficánkol |
| az égtengeri ár habjaiban |
| Más a jégverés zeneelőtti |
| ütőhangszereinek kopogása |
| futó lépteim körül a járdán |
| Más a bistro barlang-menedéke |
|
| A parti szélben megdőlő erkély |
| A napfény ferdén feszülő vitorlái |
| A zöldek fúgájában a fenyők orgonapontjai |
| Az árnyék leonardói kép-sejtelmei az oszlopokon |
| A percek kútjába fojtott szavaim |
| Szavaim kútjába fojtott gondolataim |
| E nyári napéjegyenlőségre kimért életem |
| A megismételhetetlen örökkévalóság |
| ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– |
| (egy igen nagy szám nulla-szorzata) |
|
|
Legalább gondolatban légy velem |
|
Hogy kibírjam hogy nem vagyok veled |
|
|
De mégis inkább másra gondolok |
|
Mert ha gondolatban veled vagyok |
| Hogy bírjam ki hogy mégse vagy velem |
|
|
| Mintha a postaládába dobott képeslapok után |
|
még hiányozna egynek a huppanása |
| mintha valakit nem tudattam volna hogylétem felől |
|
és így magam se tudnám hol vagyok |
| mintha helyváltoztatásom görbéjének meghatározásához |
| mintha valamiről nem számoltam volna be valakinek |
| mintha értékeim egyike lekötetlenül lebegne magában |
| mintha elfelejtettem volna valakit akire emlékezem |
| mintha emlékeznék valakire akit elfelejtettem |
| mintha elmulasztottam volna írni valakinek |
| mintha elhagytam volna valamit ami nem is biztos |
| mintha valakinek még tudni kellene merre járok |
|
ahhoz hogy erre járhassak |
| mintha ez a délutáni fény a tavon fel se villant |
| ha még valaki ha valaki még nem látta ahogy felvillant |
|
| Magam megyek a kitörő óceáni napsütésben |
| (De távolléted állandóan velem van) |
|
| Valahol mész az utcán (a napsütésben vagy a ködben) |
| Veled megyek (a nem-tudom-hol-és-mikorban) |
|
| Szivünk órája hiába van egymáshoz igazítva |
| (Az idő a térnél is inkább helyhezkötött) |
|
| Honnan tudjam hogy létezel-e még e percben |
| S míg a kitörő óceáni napsütésben megyek |
| Honnan tudd hogy e percben létezem-e még |
|
|
|
Ezt
| Ugye kár lett volna elmulasztani |
|
(Vagy kár volt elmulasztani |
|
helyette ezt amiről azt se tudom) |
| hiszen elmulasztani mindig azt mulasztjuk el |
| amiről azt se tudjuk éppen azért mert elmulasztottuk |
|
hiszen hogy lehetett volna múlttá |
| mindig épp azt mulasztjuk el azt az egyetlent |
| amit a végtelen sok közül éppen megtettünk |
| amit nem mulasztottunk el |
|
a rügyező körtefák sárga szöszein |
|
az ablakra rajzolódó ágak |
|
a szemközti hegyoldal házainak pontos idomai között |
|
míg egy tv-antennán galamb tollászkodik |
|
lábam idegesen rángó másodpercmutató a szék óralapján |
|
(nem azt nem fogom elmondani mire gondolok) |
| az előbb Proustot olvastam |
| (les vrais paradis sont les paradis qu’ on a perdus) |
| a galamb felröppent az antennáról |
| (a perc elvesztett paradicsomával) |
|
fennakadok a nyelv magamkivetette hálóján |
|
amelyben azt szeretném foglyul ejteni |
| amit elmulasztottunk vagy elmulasztottunk elmulasztani |
|
Ásatás
| amit elhibázott a kőfaragó |
| (egy perce vagy kétezer éve) |
| mint a hettita királylány |
| vagy mint (ki-ki tetszése szerint) |
| (egy perce vagy kétezer éve) |
|
| Bevonult a hettita királylány |
| Násznépével együtt Abu Simbelbe |
| Az írótábla-ezüst ég alatt |
| (az ezüst írótáblák tanusága szerint) |
| Jövendő ura a Fáraó elé és |
| Egyik fejedelem így szólt a másikhoz: |
| Mégis igaz, amit őfelsége mondott, |
| Nagy dolog az, amit saját szemünkkel látunk. |
|
| De mit láthatunk a saját két szemünkkel |
| Mit láthatunk az emberi történések beláthatatlan sokaságából |
| képzeljük egyszer el a földben folytatódó földfölötti események |
| végtelenét csak a mi „kis” hazánk honfoglaláselőtti ideje kb. |
| 50 millió csontvázat hagyott a földben (a régészek szerény |
| számítása szerint) és még azóta és mindenütt a 42 000 km-nyi |
| kerület minden körén ki mit látott ebből a saját szemével |
| Azt ahogy egy királylányt diplomáciai nászra visznek |
| Egy-két híres csatatéren a holttestek ezreit |
| A különféle ideológiák emez egyforma végső érveit |
| Néhány festett és faragott képet amelyet |
| Minden isteni tilalom ellenére csináltunk magunkról |
| A mindig imádatul kijelölt bálványok helyett |
| Egy-egy színpadra csempészett szerelem |
| Leleplezett koreográfiáját |
|
| Egy perce vagy ötvenezer éve |
| ami volt egy és oszthatatlan |
| a Változhatatlan egysége |
VOLT |
| (egy perce vagy ötvenezer éve) |
|
| Kideríthetetlen töprengések |
|
| Kideríthetetlen töprengéseink |
| Kilátástalan választásaink |
|
| jegéből épségben kibontva |
| (mint a szibériai mammutok |
| vagy a szinte-élő láphullák) |
| félignyílt gyönyörű szemérmével |
| (szemérmesen miért tagadjuk |
| szemérmetlen gyönyörűségét) |
|
| Szobák átriumok tűzhelyek |
| öltözés vetkőzés szentélyei |
| kideríthetetlen katasztrófák |
|
| Sietős telefonbeszélgetések |
| az egyesülni áhító testek |
| veszélyes összeesküvéseinek |
| (ha csak lesbenálló sunyi szalagok |
| nem tekerik orvul magukra) |
| egy napja vagy százezer éve |
|
| Találkozások egymást kereső lábnyomai |
| a neolit márga-rétegekben |
| vagy a tegnapi aszfaltban |
| szét nem válnak többé soha |
| összébb nem érnek soha többé |
|
| ahol Catullus és Ipsithilla |
|
| az autóbuszvégállomás amely |
| (de van-e ami egy pillanattal |
| utóbb még éppolyan lehet?) |
| az autóbuszvégállomás ahol |
|
| egy napja vagy kétszázezer éve |
|
| csörgedező piros neon-vérével |
| (ez kollagénnel kimutatható) |
|
| Ékkövek kirakott fibulája |
| Egy bordacsonton fennakad- |
| Va Mint az eleven zene a pic |
| Up tűjén az idei lemezei közt Ki |
| Viselte valaha ragyogva a keblén (C- |
|
| Holt nyelvek csillagzatai a föld alatt |
| amiken csak ketten tudtak beszélni |
| (egy napja vagy húszezer éve) |
| s amiket többé már senki se ért |
|
| Óvatlanul kiejtett szavak |
| Szándékosan elfojtott szavak |
| Keservesen kinyögött szavak |
| szétszórt csontjai a kutatóárkokban |
| örökké összeilleszthetetlenül |
|
| boldogságbalzsamozta szavak is |
| örökké elporladhatatlanul |
|
| (A lelőhelyet be lehet temetni) |
|
|
Az a pillanat
| Van egy pillanat mikor az életünkkel kötött |
|
szerződés felbomlik az előre nem |
| ismert határidő lejár pattogzani kezd a |
|
pecsét amelyen ott állt a nevünk |
| a szerződés felbomlik senki se bontotta fel |
|
senki se szegte meg senki se |
| szövegezte meg azt a másikat amelyik |
|
lassan megköttetik titokban |
| de visszavonhatatlanul a semmivel az egyetlen |
|
sátánnal aki mindig mögöttünk settenkedik |
|
Epigramma
| Elástuk a kutyát Elástuk a |
| kertben A paleolitikum óta |
| változatlan illem és techno- |
| lógia szabályai szerint Elástuk |
| a kutyát Kövön csikorduló vas |
| és surrogó rögök közismert |
| kisérőzenéje mellett Elástuk |
| kukacokként tekergő élő és holt |
| erekként hússzínűen tekergő |
| kukacok közé Ezzel megtettünk |
| mindent ami megtehető és el- |
| mondtuk amit el lehet mondani |
| Elástuk a kutyát S továbbra is |
| titok maradt ami titok volt Hiába |
| mondjuk többé (már nincs rá fedezet) hogy |
| Jó VOLT emberien jó úgy jó ahogy |
| (pedig tőlük kellett tanulnia) |
| embereknek csak ritkán sikerül |
|
|
Requiescat tehát in Pace vagyis |
| rágják széjjel a férgek mossa szét |
| a hólé süllyedjen alá a cserebomlás |
| feneketlen szurdokaiba a kertben |
| a két fenyő között ahol Elástuk |
|
|
Sztélé/I
|
IN MEMORIAM DEVECSERI GÁBOR
| Beszélték szerteszéjjel a városban |
| az ilyen meg amolyan gyülekezetekben |
| fönt a hegyen és lent a körútakon |
| Csoda mondták maguk a szadduceusok |
| Csoda mondták a farizeusok is |
| Csoda bólintott Iskariótes és Petrus is |
| Csoda ámultak legfőként a Tizenegyek |
| a hiányosak társuk nélkül maradt társai |
| Csoda dadogták Magdalénái részegen Csoda |
| Csoda mondták mind és már készítették vala |
| lelküket a Mégnagyobb Csoda várására is |
|
Nincs itt hanem feltámadott és |
| Mit keresitek a holtak között az élőt |
| Hiszen tízszer is elhengeredett eléből a kő |
| és tízszer is újra megjelent nekünk |
| és az oldalába bocsájtottuk a kezünket |
| Mert Kettősek közöttünk még a Legegyebbek is, |
| és adának néki hemendekszet és mákostésztát |
| melyeket ő elvőn és előttünk evék |
| Csoda mondták és a csodájára jártak |
| emelkedett lélekkel örülvén néki és |
| önmaguknak titkon magukban is alítva a csodát |
| s észre se vették hogy közben már valami |
| rég azt mondja bennük Túl sok a csodából |
| túl sok mindennap ez a harmadnap |
| túl sok ez a mindennapos vasárnap Túl sok |
| a csodából Jöjjenek újra a csodanélküli |
| a hétköznapian halálos hétköznapok |
| ha már úgyis azoknak kell egyszer eljönniük |
| Jöjjenek ha már úgyis itt állnak a kórházkapuban |
| És kezdődjék megint újra a minden új halállal |
| mindig újrakezdődő rettenetes megkönnyebbülést hozó új időszámítás |
|
Sztélé/II
|
IN MEMORIAM KARINTHY GÁBOR
|
Nem is
| Nem is az bánt hogy bántasz hanem az hogy |
|
bántani akarsz hogy (úgy látszik) aka- |
| ratlanul annyit bántottalak (míg módot adtál |
|
rá) hogy most te akarattal akarsz |
| bántani (mikor én adok rá módot) az bánt hogy |
|
módot adtam arra (amíg módot adtál |
| rá) akaratlan bántásommal hogy te most (mikor |
|
módod van rá) akarattal akarj |
| bántani az bánt hogy most (mikor módod van |
|
rá) nem tudsz nem akarni bántani |
| (pedig erre is módod lenne) nem az bánt hogy |
|
bántasz hanem az hogy én annyira |
| bántottalak (akaratlanul) (míg módot adtál rá) |
|
hogy most nem tudsz (akarattal) nem |
| bántani (mikor módot adok rá) pedig módod lenne |
|
arra is pedig te is azt akarnád hogy |
| ne akarj bántani hogy ne kelljen bántani akarnod |
|
hogy (módod legyen rá hogy) ne bánts |
|
Egy ember a Föld egy pontján ősszel éjszaka
| (az ember három fő testhelyzete közül az egyikben) |
| e kicsiny kis földdarabon |
| (amit a magyar nyelv talpalatnyinak mond) |
| talpam alatt megzörren egy ázott levél |
| (amely jövőre már nem lesz) |
| fölöttem elképzelhetetlen messzeségben a csillagok |
| (amelyek millió év múlva is lesznek) |
| de megszámlálhatatlan létező |
| (akihez majd hasonló leszek) |
|
| (sötétség fények csönd zajok) |
| és minden olyan mintha már itt se lennék |
|
|
Jaj az a találkozás
Mivel e földön jónak lenni oly nehéz |
|
| Hányszor ugrottam föl arra a villamosra hányszor a |
|
Széna téren az utolsó pillanatban kapva el a fogantyút |
| hányszor hogy el ne mulasszam a fázós esti hazatérők |
|
között (mert este volt) vagy a mulatni vagy |
| szeretni indulók szóval az élők között ezt a két már majd- |
|
nem halottat és egészen halhatatlant akik mégis |
| élőnek tettetik magukat reménytelenül élőnek ahogy csodál- |
|
kozva veszik észre egymást mintha nem tudnák hogy |
| ők a legrokonabbak ezen a villamoson súlytalan űrhajó- |
|
sok ezen a nehezen döcögő kis villamos-országon |
| észre se veszik egymást a dudás a fuvolást és nincsen szavuk |
|
egymásra (éppen egymásra nincs) a fázós stb között |
| míg agyukban ebben a titokzatos gyémántköszörűsműhely- |
|
ben az 1934- es év (vagy a század) legragyogóbb |
| szavai csiszolódnak egymás keménységétől még ragyo- |
|
góbbra egymásra és egymáshoz nincs szavuk a csöndes |
| (vagy zsivajgó) villamosban nem tudják hogy nem egymás |
|
sebei ők pedig csak ők tudják hogy sebük a világ |
| s ha ők meggyógyulnak talán a világ is meggyógyul (vagy fordítva) |
|
hányszor ugrottam föl hogy le ne maradjak arról |
| a villamosról hogy talán mégis megjön a szavuk (amit |
|
csak ők tudnak) (s amit mégse tudnak) hogy ha itt a |
|
szenvedés belül ott kívül a magyarázat s hogy mindkettejükre |
|
ugyanaz a gonosz nyár les egymás körül |
| forogva ezen az irígy körhintán a fázós esti hazatérők |
|
között a villamoson pokolról jövet és pokolra |
| menet de mégis az élők szánalmas szerepét játszva egymás |
|
tragédiájában mivel e földön jónak lenni oly |
|
nehéz itt ezen a villamoson is a fázós esti élők között |
|
már majdnem halottan és egészen halhatatlanul |
|
Könyv nélkül
| Mindent összevéve legjobban olvasni szeretek könyvek |
|
könyvek a falakon a padlón könyvek könyvek az |
| íróasztalon (írni se lehet rajta de hiszen sokkal |
|
jobban is szeretek olvasni mint írni) mindig |
| inkább olvasnék ha választanom lehetne (csak nem |
|
mindig lehet választanom) mindig érdemesebbnek |
| érzem az olvasást mindig jobban érzem magam olvasás |
|
közben ha azt a mámort nem érzem is amit (néha-néha) |
| írás közben lehet hogy mégiscsak T. E.- nek van igaza |
|
és „objektive” a fogyasztói szemlélet a jellemző |
| rám nem a termelői (bármennyit „termelek” is) ami |
|
igaz az igaz olvasott betűben nagyobb fogyasztó |
| vagyok mint írottban olykor valóban minden mértéken |
|
felül habzsoló dőzsölő kéjelgő válogatás nélkül |
| egyházatyáktól a pornórevűkig mindent az egyik könyv |
|
le a másik föl mint egy soha egyensúlyba nem |
| hozható mérleg könyvek a polcokon az iróasztalon stb most |
|
is erről jut eszembe az egész ahogy az egyik |
| könyvet letettem mielőtt a másikat felvettem volna |
|
(mégis lehet valami abban az „intellektuális”-ban? |
| de mit kell tenni hogy az ember ne-intellektuális legyen |
|
elég nem-olvasni?) hiába úgy látszik végleg meg- |
| rekedek a Gutenberg- galakszison ezen a magányos ezen a |
|
kihűlő csillagon (pedig tudom a könyv is történelmi |
| kategória) de mégse tudom hogy élhettek emberek |
|
és hogy fognak élni könyv nélkül én könyv nélkül |
| semmit se tudok (és én is történelmi kategória vagyok) |
|
(és nem történelmi kategória-e a föld is?) |
| legjobban olvasni szeretek mikor keretlegények keretezték |
|
minden percemet fölkeléstől lefekvésig (vagyis |
|
ébresztőtől takarodóig csodálatos nyelvi találat arra |
|
hogy a grammatika sugallatából is érezzük még |
| mindennapos halálunk és feltámadásunk sem a miénk |
|
az is műveltetik azt is úgy műveltetik velünk) akkor |
| is legjobban egy óra háborítatlan olvasásra vágytam egy |
|
órácskára egy könyv csöndes csillagvilága alatt |
| csak aztán következett a képtelen ábránd egyedül |
|
sétálni az utcán és arra amerre épp kedvem tartja |
| (ez lett a fixa ideám minden reggel 5-kor menetelve |
|
az Illatos út és a Lehel út között ugyan- |
| azon az útvonalon fegyveres sorfalak közt fegyvertele- |
|
nül) (egy könyv ábrándjával felfegyverkezve) |
| legjobban olvasni szeretek az írás elől is mindig ol- |
|
vasásba menekülök (persze az olvasás meg mindig |
| újra írásba hajszol) gyanítom hogy engem az igazi ihlet |
|
olvasásra bújt írásra csak a becsvágy csábít vagy |
| nem is tudom mi most is inkább olvasnék lázasan hajszolom |
|
magam hogy a végére érjek (előre is futok a végéhez |
| már tudom a végét de még nem tudom hogy jutok odáig |
|
mint a rossz olvasó) hogy befejezzem az írást és |
| olvashassak elolvashassam azt amit írtam elolvashassam |
|
magam olvashassak magamban megírhatatlan és |
| elolvashatatlan lapjaim között hogy kinyíljak magam előtt |
|
hogy kinyíljon előttem a világ mint egy könyv |
|
|