Kis ballada a fejekről

Kass János kiállítása elé

1

Mi van a fejünkben?

Miben van a fejünk?

Úgy hordjuk a vállunkon mint Atlasz a földet.

Mindig nehezebbek vagyunk önnönmagunknál.

Magunkban hordjuk a világot melyben lakozunk.

Mindnyájan egyformák vagyunk.

Szem. Világra nyitva vagy magunkra zárva.

Száj. A sarkában vér vagy mosoly.

Ajkak. Köztük kés vagy virág.

Homlok. Mögötte gyöngy vagy rög.

Rend vagy zavar. Fény vagy homály.

2

Miből van a fejünk?

Mi lesz a fejünkből?

Mindig voltak ma is vannak akik nem szívelik.

Nemcsak a másokét. A magukét se.

Túl sok minden zsúfolodott belé.

Túl kétes túl bizonyos.

Túl homályos. Túl világos.

Túl ellenőrizhetetlen.

Jobb szeretik az öklüket a lábukat még a hátsófelüket is.

Mert könnyebben használható.

Mert ellenőrizhetőbb.

Mert még ellenőrizhetetlenebb.

Mindnyájan mások vagyunk.

Nyitottak vagy csukottak.

Vérzők vagy mosolygók.

Céltáblák vagy célozók.

Kiknek kezében fejsze villog.

Kiknek fejébe fejsze vág.

Virágot vagy kést

Gyöngyöt vagy rögöt

Rendet vagy zavart

Fényt vagy homályt rejtegetők.

3

A világ sorsa a fejünk.

A fejünk sorsa a világ.

A bronz túl nemesnek

Az agyag túl röghözkötöttnek

A kő emberfölöttinek

A gipsz emberalattinak

mutatja már fejünket.

Leghívebb mása immár abból kerülhet ki amit maga kitalált.

Ne féljünk hát a szintetikus anyag sima semlegességétől.

A polesztiroltól amely eltakar.

A plexitől amely áttetszik.

Mindnyájan hasonlók vagyunk.

Ha zártak ki is nyithatók.

Ha nyitottak bezárhatók.

Ha vérzők behegedhetők.

Ha épek fölsebezhetők.

Ha rabok fölszabadíthatók.

Ha szabadok megkötözhetők.

Ha fényesek elhomályosíthatók.

Ha sötétek is megvilágosíthatók.

AJÁNLÁS

Herceg tudod jól mit tudunk s mit nem tudunk

Hogy egyformák és mások egyszerre vagyunk

Az egynemű anyag mely mindig újra más

Vér és virág. Kulcs és kötél. Kés és irás.