Óda a többszázhoz

Klasszikus ódát kellene zengeni róluk e többszáz

Hősről klasszikus ódát kellene zengeni róluk

Úgy ahogy illik e többszáz hőshöz klasszikus ódát

Még egyszer megpróbálkozni a régi futammal

Hátha tudom még nyílt ütemét titkos cezuráit

Hatfogatú szekerén odavetni közébük a gyeplőt

S kényes léptüre fogni ha kell dobogó paripáit

(Közben tartva egy-egy pentameter-pihenőt)

Ódát klasszikusat de amelynek fennen irálya

Mégsem zárja ki elvont ívéből a reális

Arcokat úgy ahogy ott nyomakodtak előre a látvány

Fókusza által megvont klasszikus ívü elipszis

Mentén mindegyik arcot elénk rajzolva egyenként

(Más-más haj száj szem más idegek s agyalap)

Hogy megtudjuk egyenként is kik e hősök e többszáz

Klasszikus ódát kellene zengeni róluk e többszáz

de persze ha nem megy el is lehetne mondani csak úgy egyszerűen ahogy ott álltak együtt és egyenként a Boráros téri alujáróban a sínek mellett mozdulatlanul mint a sín-rabságra sín-önzésre sín-közönyre sín-egyértelműségre itélt villamosok amelyek nem állnak folyvást a könyörtelen választás kényszerű gyötrelme előtt ahogy ott vesztegeltek tolongó ellipszisükön egymást tartva mint az anyag részecskéi mint a közömbös görbék mozdíthatatlan pontjai akár egy kígyószemtől a látvány villogó fokuszától megbűvölve

Még az kéne gyerünk az kéne hogy ebbe avatkozz

Múltkor is ellátták a bajod gyere apja – Szaladni

Kellene rendőrért de a rózsáim violáim –

Még megölik jóisten a kőre zuhant a fejével –

Állok csak menjünk oda nem megy senki gyalázat –

Tegnap is elkéstem ma is elkéssek lekapassam

Ujra magam – De hiszen mind csóró nézd la cigányok –

Még megölik most itt többszáz szem előtt kiabáljunk –

Adta romája de most legalább móresre tanítják –

Még megölik hé rendőrt kellene hívni – Ne sajnáld –

Nézd a pofát csudijól üt a hapsi – Na húzz be te drága –

Még megölik jesszus már vérzik az orra elájult –

Elmennék munkába szabad kérném – De tolakszik

Mit rohan úgy a meló megvárja nyugodt lehet – Én most

Most odaugrok s jól behuzok neki reszket a térdem –

Rugni azért nem kell hiszen ott fekszik megölik még –

Még megölik – csudijó – rendőrt – vérzik – roma – jujj – SZSZ

Klasszikus ódát kellene zengeni róluk e többszáz

Róla az EGYRŐL azonban dalt népit s realistát

Illőn illeszkedve az illendő hagyományba

Nótája mint a friss eső hullt

A putrik fullasztó porába

– Primás lesz ez – meglássa bárki –

Tizenhét esztendős korára.

Lett is primás Horváth Gyulából.

Húzd rá cigány! S ő húzta rája.

Mint a lottón, kijött vonóján

Mindenkinek kedvenc nótája.

Hányszor ülték körül a népek!

Aztán egyszer csak körül állták…

De nem volt vonó a kezében,

Más húzta el az ő nótáját.

Hej de

Lehullott a rezgő nyárfa

Hideg őszi éjszakában

Ezüstszínü levele

Sírt ásnak a falu végén

Ihaj-csuhaj sose halunk meg

Hacsak

Hacsak agyon

Hacsak agyon nem

Hacsak agyon nem rugdosnak

Hacsak agyon nem rugdosnak az aluljáróban

A mindig sorfalat állók sorfala között

Vagy le nem puffantanak a győztes választó-gyülésen

A Hotel Ambassadorban az Angyalok Városában

Híveink körében mindig csak híveink körében

Vagy erőltetett menetben nem hurcolnak

Megint csak a lesütött szemű sorfal előtt

Egyenesen a mindent feloldozó tarkólövésig

Hacsak

Hacsak nem kellünk áldozatul a szomjas-éhes

Névtelen vagy nagyon is nevezetes isteneknek

Itt vagy Huitzilopochtli kő-szentélyében

Most is mint Huitzilopochtli uralma idején

Kecsé-Acsi a tolték

„Ó ti Sasok! ti Tigrisek! Megszökött, gondoltátok biztosan. Nem szöktem meg: csak búcsút mentem mondani hegyeim arcá nak és völgyeim arcának, azoknak a hegyeknek, amiket annyiszor bejártam keresztülkasul, élelmemet keresve.

Ó Ég, ó Föld! Mire volt jó az én elszántságom, az én vitézségem!…

Ó Ég, ó Föld! Hát igazán meg kell halnom, igazán itt kell elesnem a földön, az ég alatt?…

Vigyétek meg híremet az én uram istenemnek, mert, íme, úgymond az én uram istenem: Elszántságom és vitézségem immár régóta keresi a neki való eledelt…

Ó ti Sasok, ó ti Tigrisek! Jertek hát, tegyétek, ami kell, töltsétek be tiszteteket. Tépjetek szét egy szempillantás alatt karmaitokkal, fogaitokkal engem, aki idejöttem hegyeim és völgyeim közül.

Az Ég és a Föld legyen tivéletek, ó ti Sasok és Tigrisek!

A Sasok és Tigrisek közrefogják Kecsé-

Acsit és letaszítják az áldozati kőre, hogy

felhasítsák a mellét, miközben az összes

jelenlevők körtáncba kezdenek.”

Pofa sörömet elitta előlem

Mondja a Tigris Hát megérdemelte

Alig hogy a pincér a pultra tette

Fogta a pofa sört És én megöltem

Én rendeltem ő meg ki sem fizette

A pofa sört És elitta előlem

Még neki állt följebb Én meg megöltem

Megitta Megöltem Most megfizette

Mi csak néztük azt mondják a Sasok

Mi nem is láttuk ezt a táncosok

Mi csak sasok vagyunk csak táncosok mi

Fölöttünk vijjog az obszídián-kés

Kék tollai közül most is miránk néz

A véres Kolibri Huitzilopchtli

Ahol gyilkosság van, ott isten van. Minden emberölés emberáldozat. Nagynevű isteneknek vagy névteleneknek, nevesincseknek vagy nevezhetetleneknek. Akiknek a nevét nem szabad a szánkra vennünk vagy akikét folytonosan az ajkunkon kell hordoznunk. Jehovának vagy Zeusznak. A Tűzkígyójú Kolibrinak vagy a Szentléleknek. Faj-isten és dogma-isten. Gyűlölet-isten és közöny-isten. Félelem-isten és hatalom-isten. Nekik kell Izsák a zsidó és Iphigeneia a hellén. Bruno a keresztény és Jaurès az ateista. Bábel a költő és Radnóti a költő. Kennedy az elnök és Che a gerilla. Kecsé-Acsi a tolték és Hevesi-Horváth a prímás.

Klasszikus ódát kellene zengeni róluk e többszáz

S én Mit tettem volna ha én vagyok ott Hiszen ők is

Víz és hús mint én Nekem is reszket vala térdem

Vagy nekem is sürgős dolgom lett volna Talán a

Rózsáim s violáim féltem a tolvajtól Ha nem éppen

Élvezem én is a vért az ütés konkrét zenéjét

Én De ha én nem és te se mért teszi más Mi különbség

Dúl a személyes névmások közönyös közegében

Szétválasztva meg összekavarva az én-mi-ti-ők-et

Erről kellene zengeni inkább klasszikus ódát

Klasszikus ódát

klasszikus ódát

klasszikus ódátKlasszikus ódát

klasszikus ódát

1968. június 9.