|
Tragikus hirtelenséggel és saját halottja és később történik intézkedés
Horgadt volt mint egy öregember és vézna mint a gyerek csupa láb csupa kéz
mondja a szigligeti boltos aki rádión hallotta a hírt tragikus és saját és temetés
jól ismertem mondja de mennyit ugrott be ide egy féldeciért mert hát inni ivott
Barátaim lehet hogy az is már posztumusz lesz amit itt most sorról sorra rovok
akárcsak az ő novellája épp ma reggel kezdtem olvasni a Kortársban kortársam s ó iszonyú egyszerre halott
akárcsak a novella amit aztán egy szuszra olvastam végig A gyáva
Barátaim Imre hát gyávák voltunk-e vajon mint ez a szánnivalóan bátor e hősen-hasztalan Éva
annyi veszély és annyi merény közt volt-e elég bátorságunk az igazi szerelemre a magunkéra a magadéra és magaméra
Hiszen megettük mi is ha úgy esett önszántunkból a hernyót kimetszettük saját húsunkból a vipera-marást
de el tudtuk-e hagyni egészen amit el kell hagynunk a kényelmes-kegyetlen a sanda varázst
Posztumusz Mit csináltál miközben élve írtad e poszthumusz e sírontúli irást
mit csináltál rajzoltad-e közben is reggelente puhán egy baráti hátra a tízest vagy a húszast
hogy lenne miből az első napi adagot reszketve lecsúsztasd
Sírnom kell ahogy síron innen olvasom síron túlról a novellabéli fiú hetyke szavát
Ha az ember jól érzi ital nélkül is jól érzi magát
S ha nem érzi jól Ha sejtjeiben sarjad a rák vagy nem mindegy a rákosan elburjánzó hipochondriák
Dehát nem is itt van a kezdet kezdete van aki ivástól részegedik
s van aki attól hogy nem hogy nem hogy azértse iszik
s naponta megfeszített idegekkel idomítja fékezhetetlen idegeit
Barátaim negyvenesek kiket egy háború nemzett s férfivé egy újabb háboru szült
most kellene nem meghalni de élni most kellene még berepülni az űrt
most kellett volna benned és mindannyiunkban a lélek kozmikus sebessége a nagy emberi tudomány hogy a halál gravitációját röppenve legyűrd
Ma igen épp ma látod ez is mikor az ember először látta meg két szemével hogy a föld kerek
ó fél évezred máglyái vitái kínpadjai enciklikái vagytok egyszerre be irtóztatóan nevetségesek
Barátaim barátaim mi magunknak is elhihetetlenül negyvenesek
bármilyen hihetetlen van akinek közülünk már posztumusz ez a tavasz is
ez a csupa sugárzás csupa robbanás ez a földön is ionoszférikus április
az orgona billió atomhasadása a japáni birs
felmetszett ereiből szétfreccsenő vércsepp-zuhatag
a lombok közt chiaroscurót festve elsuhanó madarak
a madárként rebbenő délutáni homályok hajnali fénysugarak
Már széltől duzzad a hajók tőgye esetlen kis bocikat szoptatva kifutnak a vízre
de nélküled eresztik le a svertet látod máris e millió-éves közhely vagy ez a nélküled Imre
nélküled indulunk ezután már soselátott külső s belső tengereinkre
Barátaim két háború és annyi dicső és dicstelen harc lerakódott rémeivel ereinkben
most kellene még most kellene már hogy a halál egy kicsit még meg ne kerítsen
tenni magunkét nehogy mitőlünk is elirtózzanak majd jövendő ezredeinkben
gyorsabban gyorsabban láthatóvá tenni amit már magába fogadt agyunkból és szivünkből a titkos egyenlet
most azonnal irtóztatóan nevetségessé tenni ami egykor az lesz már most lehetetlenné a majd lehetetlent
és közben nem menni el saját szegény kis üvegburánkba vagy diadalmas szerkezeteinkbe zárva amellett
hogy e végképp kiegyenesedő e szárnyas emberi korban a kortárs a barát harmincévesen (már akkor is) horgadt mint egy öregember és vézna mint a gyerek csupa láb csupa kéz
s hogy olykor oly ősvilági történetelőtti atavisztikus magányba vész
az életünk ez a tragikus hirtelenségű ez az egyedül sajátunk amiről oly gyakran csak később csak későn nagyon is későn történik intézkedés
|