Utóirat
„Minden délkörök lisztjéhez jogunk van.” |
|
Kína, Velence… s tovább, még tovább |
nyílt tengereken és szűk lagunákban. |
Míg mindent nem, addig semmit se láttam! |
A láthatár járma nyakamba vág. |
|
Agyamra mérve az egész világ van, |
s a világon túl még ezer világ. |
Ki járt végére már, hány milliárd |
fényév szorong a szürke-állományban? |
|
Amputált tag helye: sajog a távol – |
világ, nem nekem, belőlem hiányzol, |
kezem India, lábam Afrikák. |
|
Mennék – csak előbb egy életen át |
nézném e szemfényvesztő fügefát, |
ahogy világot varázsol magából. |
|
|
|