Az asztronautákhoz

Tücsök: tücsök. Fügefa: fügefa. A természetnek nincs mondattana. Hasztalan is próbálod bírni szóra, egyiknek sincs más mondanivalója, mint önmaga: szín, forma, rezdület kimeríti rendeltetésüket: mindig új lenni örök-egy alakban, a csupasz tő-idő, egy s oszthatatlan, palló s inga, amely eredeted ős-pilléréhez el- s visszavezet. Mily szédület: tücsökszó-hídon által közlekedni a prehistóriával. Mit látott volt tizezredik üköd? Egy fügefát, míg zengett a tücsök. S miként él majd tizezredik utódod? Tücsökszó közt felé fügefa bólog. A többi? – a többi bizonytalan. Az ember új állítmány s új alany mindig, s befejezetlenül a sorsa minden ismert alakon túlragozza. Ti, Súlytalanok, újdonsült igék, mit tesz veletek az emberiség? Mit teremt általatok önmagából? Csóvátok már szabad szemünkbe lángol, röpte az éjben jól kivehető, de még csupasz, időtlen igető egy most-alakuló emberi nyelven, melynek írása még megfejthetetlen.   „Az Ér s az Óceán?” – már sztyeppei   tanyák s a Hold távját feszegeti   a bús merészség és világ csodája, a gyermekek és költők jövőbe-szerkesztett álom-parabolája… Költők és gyerekek Már megint azon érem magam a verssorok útvesztőjébe keveredve hogy nem azt mondom amit akarok amiért elkezdtem mint annyiszor megint csak kóvályog a messziség ködén ó milyen elmaradott technika is ez a miénk (vagy csak az enyém) Mielőtt a kilövőhelyen elindítják a hordozórakétát pontosan tudni a hasznos teher mikor s milyen pályára tér át s másnap az újságok jelentik hogy a Vosztok X vagy a Venus Y elenyésző eltéréssel suhan az előre kiszámított űri uton s hallom a délután 2 órás hirekben bemondja Radio Monte Carlo Figyelem A két Vosztok ma este 21.20-kor ilyen meg ilyen szögbe hajló pályán látható lesz a tengerpart fölött S pontosan 21 óra húszkor a fügefa lombközein át megpillantottuk kőteraszunkról a két fénylő emberi bolygót a két fénylő emberi bolygót De mondd hol az a költő aki ki tudja s valaha is ki tudta előre számítani hogy a papiros-űrbe hajított első sor az ihlet hajtóművei mekkora hasznos terhet fognak majd kirepíteni s az valóban azon a hullámhosszon szólal-e meg amelyen előre jelezte Ki tud ki tud kétségbe nem esni a rím a ritmus a vers e gyötrelmes hibaforrásaitól a mondattan barlang-homályaitól kiszolgáltatva a nyelv paleolit pala-hasadásainak most amikor úgy kellene tudni vezérelni magunkat hogy a gondolat és a szó legszédítőbb gyorsulásában is úgy találkozzék mint űrrandevún a két hajó Ti emberiség véghetetlen mondatának újonnan származtatott igéi megtaníttok-e önmagunkat is végre mint a földet körülérni Honnan s miképp röppentetek fel épp ti e magasba vagy ebbe a mélybe tudjátok-e honnan s tudjátok-e hogy alig egy-két századéve élt még ember akinek az volt az élete hogy templomi ördögüző vagy eleven templomi gyertyatartó s hogy ma is van olyan egyszívü kétkezü nő egykori kislány akit elindulván az életbe azonnal bezárt egy iszonyu kör s most minden este üvöltő vadállatokkal szemben egy cölöphöz kötözve szüköl Hogy lettünk mindnyájan emberből hivatalnokok munkások költők aranyásók hogyan engedtük magunk fölé borulni e fülledt cirkuszi ponyvasátort Ti akik kitörtetek a nehézkedés örökösnek-hitt börtönéből és felszínre bukkantatok a levegő-óceán sötét fenekéről mondjátok egy elsöprő adj-király-katonát-szakítással kitörünk-e a kényszerek és tévhitek gyermeki gyűrűjéből amely sorsunkat önnön bilincsébe kötötte s lesz-e az ember végre önmaga porondján egészen önmaga (úgy és mégsem úgy emberi módon) ahogy a tücsök tücsök s a fügefa fügefa