Provence, 1962
| Melyik a kettős ősátok közül, |
| természet? ember? aszály? banditizmus? |
| ami naponta újra megfeszíti |
| ezt a szelíd tájat az éj keresztjén, |
| hogy glóriás fején lobogva lángol |
| az erdőtüzek töviskoronája? |
|
| Hiába sütitek források kövébe |
| a három fenyegető fekete jelet, |
| hogy a friss vízre szomjuhozók szemébe |
| egy korty rémületet égessetek, |
| hiába írjátok a fekete égre |
| a terrorban fogant lángbetüket, |
| csak titeket emlékeztetnek a végre |
| ezek az olthatatlan hasonlatok: |
| világ égalján, egyik a másikat érve |
| ropognak a gyúlékony gyarmatok. |
|
|
|