Cirkusz

1 Szűköl a szinte-emberi oroszlán, csördít a csaknem-állat idomár, a kölcsönös iszony bűzös hodály köröttük, sorsuk billenő porondján. S mindkettejüktől iszonyodva áll köztük, cölöphöz kötözve a rablány. Ordítás. Csönd. Dobszó. Kész a mutatvány. Bohóc perdül be s tótágast csinál. Esetlenül csörtet fel a trapézra, s tüneményesen pottyan a manézsra. Mért lesz e mindőnknél hajlékonyabb test mindenki másnál szánnivalóbb? Hogy lett bennük az emberből – bohóc, idomár s oroszlánketrecbe rab?   2 Mire gondol a színész mikor szivéhez kap s a nézőnek kicsordul a könnye Mire gondol mikor oly élethűen megjátssza a halált talán a halálra a magáéra mindannyiunkéra vagy arra hogy el ne vétse a százszor begyakorolt hatásos mozdulatot vagy az előadás utáni vacsorára vagy valami egészen másra mit tudom én arra az óvatlan kis női húsra amely a hirtelen mozdulattal fájdalmasan fölébehajló partner ruhakivágásából kidagad Mindegy a nézőnek kicsordul a könnye s mindenki szépen hazamegy De mire gondolhat mondd ez a lány ez a lány ez az eleven lány a cölöpnél szemben a valódi vadállatokkal mint a középkorban az eleven templomi gyertyatartók aki nem halált játszik kulisszák előtt hanem közönyt szemben a valódi halállal és minden erejét összeszedi hogy ne mutassa az életveszélyt és a halálos rémületet Mért nem rohanunk oda ezerfejű cézár és nagyérdemű közönség öregek és gyerekek Fagylaltot tessék csokoládé-fagylalt Mért nem kiáltunk segítségért odanézz még kiáltania sem lehet miközben minden izében remegve mosolyog az oroszlánok vicsorgó fogaira Micsoda törvényen kívüli hely ez a nomád jurtákra és római arénákra ütő ponyvasátor ez a köralakú vadon az idomított városok és falvak peremén ahol felbomlik ez a legmegszeghetetlenebb ősi emberi szövetség amivel segítségére sietünk a halálos veszedelemben forgónak akkor is ha ellenség s még az is aki szemrebbenés nélkül ölne különben Mért nem rohantok oda a padokon fagylaltot szopogatók mért maradtok a helyeteken ülve részvétlenebbül mint az őserdőben a fák Olyan biztosak volnátok benne hogy az egész csak puszta mutatvány s még akkor is ha semmi sem történik maga a félelem a halálnál embertelenebb Mire gondolhat ez a lány most és minden este a cölöpnél szemben az üvöltő vadállatokkal Olyan bizonyos volnál benne hogy nem fenyeget semmiféle veszély Hát akkor miért váltottad meg a monstre-műsor méregdrága jegyét vagy mért szorongsz a bűzös hőségben fönt a kakasülőn a gőzölgő ponyva alatt Mit vársz jobban valld be próbálj meg eligazodni magadon a vadállat és a vadrémület fölötti mindennapos diadalt-e vagy azt hogy hátha éppen ma lesz a sajnálatos kivétel a tragikus eset s épp ma fog sikerrel járni ez a mindennapi nyilvános öngyilkossági kisérlet itt a szemed előtt míg csokoládé-fagylaltot nyalogatsz s ha úgy esne hogy rajtad áll a kritikus pillanatban mondd önmagad ellenére is nem mozdulna-e benned egy titkos cézár aki lefelé fordítja hüvelyked Cölöpnél reszkető lány mártírok önkéntes utóda ki vérdíjat tűzöl önnön fejedre s önként vállalod összkomfortos városainkban a dzsungel törvényeit aki mint egy bélpoklos szent megváltasz bennünket társaiddal az idomárral a halálszaltóval és a szánalmas bohóccal együtt magadra hárítva a belőlünk kicsapó kegyetlen indulatot Mért teszed mondd az olcsó pénzért-e az ócska dicsőségért vagy tán szerelemből mért állod ki ezt a nem embernek való rettenetet ezt az értelmetlen hősiességet istennélküli vértanuságot hogy a felcsattanó csinnadratta közben észrevétlenül fellélegezve s a sebtében szétszedett vasrácsok közül megint emberként lépve elő minden nap egy elmulasztott halállal szolgáld meg a másnapi életet Az volna csak félelmetes próba szembenézned a vadállati pillanattal amely először e porondra kényszeritett Az lenne a lélegzetállító mutatvány ha szembeállítanál bennünket a bennünk üvöltő fenevaddal aki most az oroszlánokkal együtt rádvicsorog