Tücsökszó

Alszol, s ahogy felébredsz, itt leled, elmehetsz s visszatérhetsz, itt leled,   a hűség ő, magához s a világhoz, bármily hűtlen légy hozzá – itt leled. Dolgozol, kész a munka – itt leled, szerelemből ocsudva – itt leled,   ha önmagad zúgó űrét bejárod, akár a földet – újra itt leled. Neki sosincs más dolga – itt leled, ami nem ő, nem vonzza – itt leled,   míg önmagad keresnéd s nem találod, őt most s öröktől fogva itt leled. Az idő ős zenéje – itt leled, ma szól? vagy ezer éve? – itt leled,   vagy észrevétlen átlépve halálod, új ezredévet élve – itt leled?