Teraszon

A borostyán tájban őskövület a mozdulatlan, testtelen tücsökszó. A kinti űr, vagy vér, benned patakzó? Alszol, felébredsz, mindig itt leled. Földnél szilárdabb, kőnél tömörebb, évmilliók szakadékára hajló, idők fölött átvetett könnyü palló: percenként átlendít s visszavezet. Ébredsz és hallod, a jövő recseg, az új, súlytalan-ember-lakta bolygó hasítja hozzá pallónak az űrt, s íve alá szilárd hídfőt veret a borostyán földbe belekövült mozdulatlan, testtelen ős tücsökszó.