Delfin

Két hullámhegy között hidat ível a delfin, e boldog inga víz és levegő között, ábrándunk tengerének rejtélyes őslakója, ki egyként elemében van mindkét őselemben, kinek egyforma otthon az álom és való, törvények szökevénye, a víz mélyében emlős és hal a szárazon, örvénybe-taszitottak felröppenő reménye, zátonyok közt iránytű, ki víg hátára vette s a biztos partra tette a monda dalnokát, kihez kalóz szelek közt, kalóz sors sodratában fordultam hajdan én is, – nézem szép viaduktját (két hullámhegy között), mely hordta annyi álmát a földhöz-szögezett, lomha emberiségnek, s látom csillag-habok közt megkettőződött lényünk delfini röpteit.