Utazás előtt^*

Míg útra készülök, ím, elémjön kora-éber szemembe fénylőn már itt, ez őszi hajnalokon a kései, távoli nyár odalent Tivolinál. A Villa d’Este kútjai fölött   se lebeghet   lebegőbb, párásabb könnyü lehellet, mint itt a teraszomon ez őszi hajnalokon,   hova elémjössz,   nagylelkü Dél, hogy átlényegüljön e szép ősz, mely valahol csoda nyár még   s van, hol már keserü tél,   de itt még ritka ajándék: mint fejedelmi vendég elé terített puha szőnyeg, mint később esedékes pénzre váratlan előleg – hisz már az ottani ég ez, a vágyott délszaki kék ez,   mintha a messze   elébe sietne a feléje sietőnek. Vagy tán csak képzelem?   Nem. Képe ez annak, ahogy kísérője leszel utamnak,   bárha nem jössz velem, miképp bármerre járok, nélküled át nem lépi a vámot,   csak egy felem.