| Mi mindent kell titokban tartani. |
|
| E futó nyári percet is, amely |
| úgy hull le, mint egy véletlen esőcsepp |
| a tikkadt virágok közé: üdén |
| és jelentéktelenül, mégis annyi |
| szinképre nem bontható csillogással. |
| Az erkélyen dolgozom, s munka közben |
| réveteg szemem öntudatlanul |
| téved tested egy éppoly öntudatlan, |
| napot lélegző kis pontjára, hol |
| a tompor kettős íve összeér. |
| Egy kósza csepp a torló figyelem |
| fellegéből, semmi, egy pillanat, |
| aláhull csillogón s már nyoma sincs. |
| De tele van elmúlt és eljövő |
| percek minden sugárzó gyönyörével, |
| a görcsösen megfeszített marokkal |
| s a símogató, kisímult tenyérrel, |
| s még annyi mással, mi kimondhatatlan, |
| s amit titokban szoktak tartani. |
|
|
| Kezedben tartod mint király az almát |
| Kezedben mint a labdáját a gyermek |
| Kezedben mint női keblet a férfi |
| Vagy két kezedben mint emlőt a kisded |
| Kezed közt kapja meg végső alakját |
| Ahogy a korsó ad formát a víznek |
| Ahogy szobrász ad formát az agyagnak |
| Kezedben tartod mint kötés a könyvet |
| Kezedben mint megszokott ágy a testet |
| Kezedben tartod mint madárt a fészek |
| Kezedben mint a fészket a fa lombja |
| Kezedben tartod mint föld a palántát |
| Mint magot magház mint levél a bimbót |
| Kezedben mint a szirmok a gyümölcsöt |
| Mint húst a héja mint a bőr az izmot |
| Kezedben tartod mint hajós iránytűt |
| Kezedben mint az áramot a körte |
| Kezedben mint a hangszóró a hangot |
| Kezedben tartod mint a völgy a várost |
| Kezedben tartod mint a báb a lepkét |
| Mint utasát ürben a repülőgép |
| Kezedben tartod mint légkör a földet |
| Mint a világot ezerféle vonzat |
| Kezedben tartod mint tartja a hívők |
| Erényeit és bűneit az isten |
| Kezedben tartod mint idő a titkát |
| Kezedben mint a jövendő a sorsot |
| És kezedben mint a sors a jövendőt |
|
|