Sorok^*

Négy Semmi értelmem nincsen nélküled, húrtalan hangszer vagyok, elveszett kincs, kongó kérdés, amire felelet nincs, te vagy a sor, amire rímelek.   Hat Vadpiros muskátli, kusza ecetfa s gesztenye árnya borult a teraszra, a hegyoldalon fény és fenyvesek s egy kismadár… csak feljegyzem neked, ahogy a lihegő, puha, meleg nyár egy percre elhevert a lábainknál.