Sírvers^*

Álmom folyója holttesteket vet reggel a partra

Mindegyiknek egyforma barna bőre van egyforma Krisztus-arca

A kezükben gitár

Emlékszel nyáron a Szajna-partra

A szigetcsúcs lehajló fűzfáinál

A Zöld Lovag reflektor-patinás szobra alatt

A lépcsőkön homálybavésett csoportozat

Milyen távoli táj tengerentúli ujjai pengették a húrokat

Holttestek húrjain játszanak a hosszúujjú szajnai éjszakák

Hallom a titkon csobbanó hullámok hirtelen forteját

S utána a csendet

A vízen szerelmesek gyanútlan csillagai rezegnek

A neonok és féklámpák fénymilliói közt is helyet szorít a sötétség

Az orgyilkos belefér még

Jaj az őszi ragyogás s a mind fénylőbb egyszerű emberi mérték

Eresztékeibe mindenütt belefér még

Mindenféle régi és új iszonyat

Lutécia térde közt fekete halottak ringanak

Meddig kísértik még álmainkat az ég alatt

A romló emberi húsban romolhatatlan az emlékezet

Meddig vésik bele még e veszélyes emlékeket

Mikor lesz hogy mindenütt a gyűlölet hulláját vetik ki

Földön az éji vizek

Sírvers*