Párizs, Párizs*
Bár téged iszonyú így elgyalázva látnom, |
s bár várost bűzösebb fekélyek soha még |
nem rohasztottak e viruló szép világon, |
a költő vall neked: szép vagy te, csodaszép! |
[RIMBAUD (KARDOS LÁSZLÓ FORDÍTÁSA)] |
|
| A franciák mondják hová gondol a franciák |
| Csak nem képzeli hogy a franciák és a fasizmus |
| Mondják akik az illuziók papírhajóján |
| Szeretnék megúszni a történelem tajtékzó törvényeit |
| A franciák |
Hát persze hogy nem a franciák |
| Mint ahogy nem is a németek régen és nem is a magyarok |
| És nem is az olaszok és semmiféle népek |
| Csak azok igen egészen egyszerűen csak azok |
| Akik a saját hatalmuk ingó falain tántorogva |
| Készek magukkal ragadni egész nemzeteket akár |
| A világot bánják is ők és bármilyen esztelen is |
| Akik ha arról van szó nemcsak a mások szenvedését |
| Nemcsak a mások kiontott vérét hajlandók elfeledni |
| Rettenetes rettenetes a törvényed emberi világ |
| De most láthatod még a leglaposabb fogalmazása is többet ér |
| Mint a legtüneményesebben szállongó szappanbuborékok |
| Amiknek magad is annyit bámultad iriszes csillogását |
|
| |
| Hadak múltával béke kezdetén |
| A Luxembourg-kertben ültem Denise-zel |
| A jövő zengett mint a költemény |
| Amelyben minden az életre rímel |
| Ahogy fellengzően szavaltam én |
|
| |
| Kibontott hajként röppent a szökőkút |
| S szinte pengtek a lantalaku fák |
| A szél egyszerre négy égtáj felől fútt |
| Párizs kinálta a világ borát |
| Nem voltam részeg soha semmitől úgy |
|
| |
| És Pierre Emmanuel hogy sugárzott |
| A könyvedbe írt dedikáció |
| Párizs és Pest az a két ritka város |
| Ahol a boldogság nem puszta szó |
| Hát minden csak üres ábrándozás volt |
|
| Közben már recsegett a boldogtalanság trombitája |
| Bámultam a tömegben a tetováltmellű kardnyelőt |
| (Éppúgy ahogy Apollinaire leírta harminc évvel előbb) |
| Mikor a rikkancs nyújtott hangon ordibálta |
| Mint ha stadionban ujjongó tömeg üvölti Gó-ó-ó-ó-l |
| Lisez Paris Dimanche Nouvel organe du Général de Gaulle |
|
| Kik álltak mondjátok kik álltak a Köztársaság kapujában |
|
| Hol a Boulevard-okon kószálni este oly jó*
|
| Ó Villon Pontoise melletti Párizsa |
| Remegő árbocok Notre-Dame Concorde Chaillot |
| Akikkel a vihart állja Lutécia |
|
| Aki vagy egymagad értelem és nemesség |
| Kire rab nemzetek vigyázó szemüket |
| Reménység-keresőn már annyiszor vetették |
| Párizs hol oly régóta élnek emberek |
|
| Ó te művészetek hadak s törvények anyja |
| Kit este a Tejút az égről átölel |
| S fut fut a Mirabeau-híd alatt fut a Szajna |
| A megcsalt szeretők hű énekeivel |
|
| Te folyton változó izgékony és kalandos |
| Ahogy mint írva van halandók szíve sem |
| És te mégis örök mégis hű önmagadhoz |
| A fényed értelem s a színed szerelem |
|
| Ki fakó ég alatt szemed dörzsölve ébredsz |
| Agg munkás s únva nyúlsz szerszámaid után |
| Te annyiszor megölt s annyiszor újraéledt |
| Harcokkal viselős szent vörös kurtizán |
|
| Bukásod is teremt és szűl haláltusád is |
| Míg újra felragyog Párizs szép reggele |
| Mert az időkön át s az én nyelvemen át is |
| Egymásnak így felel költőid éneke |
|
|
|