| Isszák egymás szavát s egymás szavába vágnak, |
| de elakadnak közepén a lélekszakadva kezdett vallomásnak. |
| Maguk is elrémülnek, micsoda irtóztató gravitációk |
| vonzatára zuhan bennük egymás mélységeibe sok mázsányi titok, |
| amit maguk előtt is mozdulatlanná kötött a szégyen. |
| Most jó nekik elszabadulni egészen, |
| mint a forrás lezuhogva a hegyről, mint a patak, |
| mely a folyó felé ömlik, mint a folyam, |
| mely megállíthatatlanul a tengerbe rohan, |
| mint mind a megáradt vizek, |
| melyek gát fölött, gát alatt, gát mögött tépik fel ereiket. |
| S micsoda kövek zuhannak le róluk a hirtelen-nyílt meredélyeken! |
|
| Ülnek egymással szemben révetegen. |
| Ez az, amire azt mondjuk: boldogok. |
| Körülöttük táguló és szűkülő körökben a világ nagy rendje forog, |
| át meg átfonják őket a dúlt idegek, szélvészes pletykák és alig észlelhető ciklonok és anticiklonok. |
| Röpködnek fölöttük a diplomaták, e modern költöző madarak, |
| veszedelmes napfoltok sűrűsödnek és oszlanak, |
| mint kitörni készülő vulkánok, tombolnak a tömbök, |
| de mégis ez az a kor, amelyben majd elmondhatjuk végre, a dönthetetlen milliók szava döntött. |
| Agyongyötört szivekben és társadalmak dúlt koszorúerében |
| megcsomósodik a vér, a bűn, a bénító titok, a szégyen. |
| Virág bomlik az ágakon és robbantás iszonyú szirmai nyílnak ki elhagyatott szigetek bokra fölött, |
| csak egyetlen négyzetméterén is a földnek megfigyelhetetlen és számontarthatatlan színjátékokat játszik egy röpke óra alatt is a nap, a levegő, a felhő, a víz, a csillag, a hold, a villany, a köd… |
| S ők ülnek egymással szemben mozdulatlanul, mint a rögök, |
| és egymással elkeveredve egészen, mint a szelek: |
| lélek-korakőkori rétegek, |
| s tüzesen kiömlő gejzirek, |
| maghasadás, tengeráradás, csillaghullás, csirabomlás. |
| Ülnek egymással szemben. Esteledik. |
| Magukat már nem is, csak egymást ismerik. |
| Sohse voltak még ilyenek: |
| két új lény, aki egymásból most született. |
| Ülnek – ahogy emberek ültek öröktől fogva és ülnek örökké, |
| és úgy, ahogy még sohasem ültek és sohase ülnek, ők se, senkise többé. |
|
|