| Nem jössz s az idő hirtelen üres lesz |
| és megtelik kongó magánnyal így még |
| sosem hiányoztál mint most mikor |
| bármelyik pillanatban itt lehetsz |
| Itt lehetsz Agyam üres héja rémes |
| képzetek szorításában ropog |
| hátha autó ütött el vagy szivedben |
| elállt a vér hisz úgyis oly ijesztő |
| esendőséggel lüktet félrehajtott |
| nyakadon lazán emelve a bőrt jaj |
| vagy nem találsz ide a kétes útak |
| forgatagában mik ki tudja merre |
| s hová viszik az embert úgyis oly |
| őrjítőn érthetetlen hogy örökké |
| ott vagyunk ahol épp vagyunk s hogy ott |
| találjuk ma is ami tegnap ott volt |
| s hogy ma is tudom amit tegnap tudtam |
| ez is mindig újra borzongat és ha |
| nem is emlékszel rám s ha nem is az vagy |
| kit ismerek kit szeretek s szeret |
| ha csak én képzeltelek és nem is vagy |
| s nem is volt ami volt s nem láttalak |
| sose és nem is látlak soha többé |
|