| Nem láttam ma sem igazán az estét, |
| amint a mindent beszívó homályból |
| a nagy fenyő sötéten kimagaslik – |
| tele voltam homályos önmagammal. |
|
| Nem láttam este igazán magam sem, |
| kivárva, míg a benső zűrzavarban |
| egy gondolat nyugalma megterem – |
| tele voltam az est ezer zajával. |
|
| Mikor lesz, hogy kettős burkom sötétjén |
| úgy tör át fénylőn egy közös igazság, |
| ahogy a homályt áthasítva, feljön |
| az alkonyég legelső csillaga? |
|
|