| Kaszások jöttek ma reggel a kertbe, |
| karjuk lendült előre, mint a hullám, |
| tajtékot hányt a bukó kaszaél. |
| S mint ha az elvonult dagály a parton |
| otthagyja csillogó csiga-nyomát, |
| a lágy harapást, mit az óceán mar |
| a föld borzongó fövenyébe – már |
| szélesen torlanak a lekaszált fű |
| a pillangó-árnyékos alkonyatban. |
| S ahogy a fák közt felleng illatuk, |
| az est előtti kékes csöndben érzed, |
| az egész földet hogy önti el az |
| emberi munka, zúgva, mint a tenger. |
|